Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 7. kötet, 1-25. sz. (1845)

5. szám

— 80 — nem gyakrabban az egyik vagy másik végén. Jobbadán folytonosan tartanak, vagy ha nem , a közösülés alkalmávals átalában akár minémü kicsapongások után köszöntenek be. Leghatályosabb szereknek tartja szerző ezen fájdalmak ellen , a nadályok ismételt alkalmazását a vessző hosszában, a mákonyo8 borogatásokat, a szepnőnyeirt higany kenőccsel vagya nélkül. A belső szerek egészen hasztalanoknak látszanak neki , ellenben jó hatásunknak mutatkoztak néha a mákonyos beföcskendések , s a fájdalmas helyre alkalmazott hólyaghuzók. Az újabb időkben azonban Vidul több izben jó sikerrel használta a nyomást s két idevonatkozó esetet tesz közzé. Az egyikben a takár 3 év előtt köszöntött be, azután legalább 0 hétig tartott, erre egy hónapig egészen elenyészett, de ismételt kicsapongások utén , mint utótakár ismét beköszöntött. Miután az elválasztás 18 hónap után megszűnt, szúró fájdalmak mutatkoztak a húdcsőben nappal, éjszaka igen ritkán, 8 rendesen 12-szer ismétlőének. Erős munka vagy valamelly kicsapongás után élénkebbek s gyakoribbak lettek, a tagmerevedés (erectio) alkalmával , folytonosan tartottak , a vizellésnél pedig soha sem mutatkoztak. Fölvétetvén a beteg oct. 12. 1843. kórházba, a szúró fájdalmak igen gyakoriak voltak az egész húdcső hosszában , de kivált a makkban s néhány másod percztől egész 3 perczig tartottak. — Oct. 16-kán a nyomás vétetett elő. A vesszőt t. i. a makktól kezdve egész a borék megéig betekergeti az ember vagy egy hosszú tagtapaszcsíkkal, vagy több rövidebb darabokkal , mellyek közöl mindegyik egyszer veszi körül a vesszőt, s egyik vége a másikra hajlik. A fájdalmak erre csakhamar enyhültek s 23-án egészen elenyésztek ; eltávolíttatván ekkor a ragtapaszcsík ok , 4 nap múlva ismét \isszatertek. A kötés ekkor újólag alkalmaztatott, s jóleliet a fájdalmak az összenyomott részekben két nap alatt ismét elenyésztek , még 5 napig rajta hagyatott, ezután a fájdalmak többé nem mutatkoztak. A borék megetti fájdalmak azonban még ekkor is tartottak , s helybeli vérbocsátások s lágyító borogatásokkal kezelendők, A második esetben szinte nem tértek vissza a fájdalmak az összenyomott részekben, a kötés eltávolítása után, de a gátban helybeli vérbocsátások 8 lágyító borogatásokra sem enyésztek el. — Azon fájdalmak ellen, mellyek a heves takart szoktak kisérni, nem tartja szerző az összenyomást jó sikerűnek , mint álalában semmi illy nemű gyuladásnál sem, s azt javallja , hogy mielőtt az összenyomást alkalmazná az ember, helybeli vérbocsátásokat tegyen, A kötést szorosan kell föltenni, de természetesen nem olly szorosan, bogy a vizellet kiürítése gátoltassék.— (Annál, des malad, de la peau et de la syph. 1844). T. Nyomt. T r a tt n er - Ká r o l yi betűivel.