Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 7. kötet, 1-25. sz. (1845)

25. szám

— 396 — tal a folyékony plasma fölhasználtatik s elfogyasztunk ; állományszilárdulást találunk végre azon idült változásoknál, mellyeket velőráknál elkorhadás , elkrétásodasnak nevezünk s melly altal a rák az életműségrei kártékony hatását elveszíti; miként elíenben lágyulást mind azon idült változásuknál, mellyek magának a képletnek széldúlásával végződnék. A heveny rák vöröses-fehér, vöröses-sárga szinü , áttetsző, idővel tejfehér vagy szürkés-fehér átiátszhatlanaá lesz, később sárgás, barnás, kezdődő elevesedésnél kékes- szürke vagy piszkosszürke ; ha még idősebb a rák gyakran sárga, barna kékesszürke foltos; vörös a történetesen hozzá vegyült vértől, sötét-sárga az epe festanyagától , barna- fekete behintett szemcsés festanyagtol ; a rostos rakok szeleiken gyakran átte'szők. A rákdag boncztani jellemei, miként a természettaniak is folytonos változásnak vannak alávetve; minden képzelhető sejtés rostonyaalakok egymásra következnek s gyakran egy és ugyanazon dagban a legtarkább vegyületben léteznek egymás mellett; kezdetben a fehéinye és verfolyadék képezi az eletmüsödés sebes baladása mellett a bt-nnéket , vérsavó a szilái d, életműsödött alakokban, folyadék hiánya a szilárd rostrákokban; ezen folyadékok vagy mindenütt lé'eznek a tömegben, vagy pedig hasadékok , s barlangokban s illynemü üregekben. A fehérnyét adó rákképlet a sejtek fejlődése idején először mutatja a vegytani különbség föllépését ; a sejtek borítékai t. i. eczetsav ban fölolvadnak, a bélcze ellenben fül nem olvad. A legjelentélyesebb vegytani változások egyike a rákképletben az elevesedés ; a rákképlet az által , minden szerkezeti különbség nélkül folyékony, barnás , büdös any aggá olvad föl, mellyben tetemes mennyiségű vilsavas könlegeg-keseréleg jegeczek képződnek. A lágyulás, de még inkább az evesedés alkalmával hirtelen növekedik a dag, melly természetesen tetemes állomány eszteséget föltételez ; az életmííség hirtelen összeroskad, a vér szilárd alkatrészei fogynak , tömege csökken s rendesen átalános vérhiány mellett nevezetes vizkór fejlődik ki, mellynél a visszeres-rákos betvegy kialudván, tehetienné lesz új rákanyagot szolgáltatni. Egyéb vegytani változások az elkrétásodásés elavulásban (Obsolesciren) állanak ; az első megtörténik , midőn a lágy rákanyagok megsiirúdnek, sárgás vagy krétafehér színűek lesznek, a górcső alatt nagy mennyiségű