Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 7. kötet, 1-25. sz. (1845)

21. szám

— 325 — Az 1844-dik év lefolyta alatt előkerült csorvás lázakban (mellyek majd minden más lázas , ugy lobos indulatu betegségekkel részesítek jellemüket) mindenek előtt a föl- vagy lefelé törekvő csorvát távolitánk el, és pedig vagy hányás által hánytató borkővel, ritkábban hánygyökke! , vagy hasmenés által, holperje,hol pitypanggyökér főzetővel, hozzá forráztatván senna leveleket, fölolvasztva abban majd keserű, majd csudasót, mindezeket a beteg egyéniségéhez alkalmaztatva, kisebb vagy nagyobb adagban. A többi lázak, millyenek a hurut-, váltó-, epelázak, (mellyekhez nagyobb részint csorvás jellem csatlakozók) a beteg s betegség egyéniségéhez képest, hol hánytató , hol hashajtó , hol kénsavas kínallal orvosoltatánab. Figyelmet érdenilettek kórházi orvoslásunk alatt az előfordult forró, csúzos lázak; ugy nemkülönben a tüdő-s mellhártyalobok, niellyeket már több éveken át minden vérbocsátás nélkül, csupán hánytató borkő nagy adagával szoktuk orvosolni, és pedig olly kitűnő sikerrel , hogy a/t legtöbb esetekben méltán az érvágás, és más vérlecsapolási szerek eli! e helyeztetni nem átaljuk. A hányás többnyire nyálkás s epés vala, és pedig nagy mértékben, ugy a hasmenés szinte gyakori savós-, hányás vagy hasmenés közben a betegek először ugyan hideget, későbben azonban másodlagos hatásánál fogva bő izzadságot mutattak, mire a betegek elszenderedvén , légzésük helyre állani kezde , kikopások hol tökéletesen megszűnt, hol igen bő elválasztást ürite ki , arc/ok azakadályozott légzés megszabadultával vidorabbá lőn. Fnerésók a betegeknek valamint hányás, ugy hasmenés előtt s alatt lankadt, lágy, lassú, annakutána pedig gyorsabb, későbben szababad s rendesebbé vált, és igy egy kevés lágyító ital segedelmével a nélkül, hogy betegünket még hólyaghúzó, mustárkovász vagy más elvonó szerekkel kinzanánk, rövidebb idő alatt mint máskor, egéssége helyreállításával eresztettük ki a kórházból. Rendeltük pedig a hánytató borkövet, zilizgyökér 4—6 obonnyi főzetőben 8—12 szemerig , mellyből a beteg minden órában 1, sokszor 2 evő kanállal vett mindaddig, mig hányás vagy hasmenés közben érverése lankadni kezdett a betegnek. Igen szép eredményt volt szerencsénk tapasztalni e gyógymódtól, az iszákosok tüdőlobjaiban, hol tudva az