Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 7. kötet, 1-25. sz. (1845)

18. szám

— 279 — vosnak, alkalmam vala tapasztalni , bizonyára élet- s kórtani tekintetben s már rendkívül hosszú lefolyásánál fogva is említésre méltó a szóbani bántalom , mellyet a mennyiben észrevételeim tárgya volt, hiven akarom közleni. T. Henriette 1772-ben született Vürtemberg, Metzingen nevezetű helységében, s szülőinek, kik a lelkészi rendhez taitoztak, gondos fóliigyelete alatt növeltetett, s élete 15 éves koráig egésséges volt. Ezen sok leányra nézve elbatározó életkorban több izben görcsöktől lepetettmeg, (nieliyek Dr. Steinthal szerint valószínűleg kórjellemző fájdalmai voltak a kezdődő hátsorvnak s a keresztcsont tájáról abroncs formán terjedtek egész a fantájig); rendesen soha sem volt ha\ itisztulása. Ezek követköztében először a végtagokban gyöngeség , azután tökéletes szélhűdés köszöntött be, melly lassanként annyira növekedett, hogy a szánakozásra méltó nő járását örökre elveszítette, s 57 évet ! töltött szinte mindenkor éber lelkülettel s derült kedélyhangulattal részint apai házában, részint Budán lakozó rokonainál, azután pedig ugyanitt az Erzsébet-apáczák kórházában; végre az 1840 dik év junius havától a fönebb emiitett jótékony intézetben, mint ritka tünemény, szinte 4 éven át volt észrevételeim tárgya. Ezen időt a beteg nő folytonosan ágyban töllötte, olvasgatással mulatván magát; az általa olvasott könyvek nagyobb részint erkölcsi tartalmúak voltak , s a legfőbb űri házaktól küldettek számára, mellyek szánakozásra méltó sorsán sokat: könnyítettek s hitében annyira megerősítették , hogy a halál sem esett nehezére; étele rendesen igen csekély volt, de jó étvágygynl költötte azt el, úgy szinte itala is; gyakran kimondhatlan vágygyal kívánta a bort, melly tőle kis mértékben soha sem is tagadtatott meg; az álom legkedvesebb volt előtte s ezen fölfrissitő segédeszközhöz gyakran nappal is folyamodott. Teste rendkivűl elsoványodott volt kivált alsó részében , befelé görbült lábai hidegek voltak ; a visszeresség olly magas fokra fejlődött ki , hogy az utósó évben külbőre kék, a takhártyák pedig szinte sötétkék színűek voltak , a seggnyilás takhártyáján sok nagy csomók képződtek, mellyek gyakran igen npgy fájdalmakat okoztak , és folytak s nekem, mint orvosnál/sok dolgot adtak. A székiirülések , kivált pe-