Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 7. kötet, 1-25. sz. (1845)

18. szám

— 277 — Dr. Rosenfeld. Sok köhögést néznek hártyás gyíknak , inellynek azonban egyedüli bizfos jele a hártyás turha. Dr. Mául/mer kórházában maga is használja a kénsavas rézéleget , de csak akkor sikerrel, midőn az eset valódi croup, valamennyire idiilt s a lobos jellemek lecsilapitaftak , egyébiránt iilyen esetekben a hánytató borkő is elégséges, kivált eczetes csórékét használván mellette. Dr. Wagner János. Gyakorlata óta Pesten a hártyás légcsőlob csak szórványképen került elő, s valódi ritka, ezt meg kell különböztetni a gőg egyszerű izgatásától; ösmer egy 16 éves leányt, mellynél valahányszor kissé meghűti magát, a croup minden tünetei mutatkoznak és szenvedése még sem egyéb egyszerű hurutnál. Biztosságot némellykor a kórismére nézve csak a bonczolás ád. Azonban kétes esetekben tanácsosabb a veszélyesebb bajt föltételezni, illyenkor a hánytató borkő teli adagai egyszerű hurutra oszlatják a veszélyes jeleneteket. Nehezebb esetekben a hánytató borkövet lobellenes eljárás után alkalmazza, s még igy egy beteget sem vesztett el , mit különben a járvány enyhe szellemének tulajdonit; mert például 1820-tól egész 1828-dik évek folyta alatt különféle hatányos bánásmodok mellett is számosan elhaltak, mint azt Gölis jegyzékéből láthatni. — Napolyban 1810-től 1815-kig mintegy 10,000 torokgyíkos gyerek halt el, ámbár hol Albers és Heim szerint hánytató borkővel, hol Home és Gölis után édes higannyal orvosoltattak légyen is. A hullákban egyébiránt nem mindenkor találni hártyás tenyészeteket, mint azt Dr. Schopf is tapasztalá. Az egyes szereket illetőleg kénsavas rézéleg, valamint bamanykéne^ is sikereseknek tapasztaltattak. Dr. Fleischer. A cr-oup hangú köhögést, ha láz és ziha nélkiil lép föl, y^ vagy egész szemer hánytató horkő két, három obonnyi vizben vagy fejetben szörppel adva rögtön jóra fordítja , illyetén tüneményt alig lehet valódi hártyás gőglobnak tekinteni; különböztetésül átalában szolgálhat valamelly leirhatlan külem (exterieur) s azon körülmény, hogy a gyermekek fejőket a vánkosba fúrják , _ tágitni kívánván a gőgön ; későbbi időszakban a hártyás kivetés végképen eldöntő.