Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 7. kötet, 1-25. sz. (1845)

17. szám

— 270 — létező dűczok. A daganat fájdalmatlan , de námelly betegek még sem képesek nyakukat szabadon mozditni. A láz ritka­ság e mellett. Ha eddigelé nem mutatkozott is más kórjellem­ző jelenet, vagy az alkotmányos fertezésnek nyilxános kitö­rése , a bujasenyves sápkórt mégis már föl lehet ismerni s czél­szerüen gyógyítani. IIa a hujasenyv, első föllépte alkalmával a helybeli bántalmak követköztében, lobos jellemű, s kivétel­képen némelly bántalmak az alkotmányos bujasenyvnél is lob­ellenes szereket igényelnek , a gyógymód fő részének mégis zsongitó és erősítő szerekből kell állani. A czélszerü étszere­ken kiviil ennélfogva , ha ellenjavallatok nincsenek jelen , a vaskészitmények higanyszerekkel csatoltatnak össze, s e mel­lett keserű főzetek, komló, szappanfűből stb, nyújtatnak. Ha a másodrendű bujasenyv az ügynevezett harmadrendűbe megy át vasihlag , v agy bamiblag higannyal , vagy e nélkül rende­lendő. — (Bull. de Thérap. 1844.) Adalék a hasnyálmirigy betegségei kórhalárzala s gyógymódjához. Dr. Melion négy hasnyálmirigy bajjal küzdő egyénnél ta­pasztalt kórjellemző jelenségeket összeállító, mellyek is kettő­nek , kik e kórnak áldozatul estek } hullabonczolata által iga­zoltattak. Ezen kórjelenségek következők : 1. Fájdalmas érzés a hasnyálmirigynek megfelelő helyen. A fájdalmak majd nyomók és feszitők vagy égetők, majd élén­kül metszők vagy szűrők s főleg a jobb rászttáj felé mutat­koznak, ügy hogy könnyen máj bántalommal cseréltethetnek föl. 2. Földuzzadása a hasnyálmirigynek, melly nem ritkán keményded s a köldök fölött balról jobbra harántul vonuló da­ganat gyanánt éreztetik, de csak akkor, ha más heves lobos állapot vagy n hasnak szokatlan érzékenysége nem gátolja a hasnak szigorúbb vizsgálatát. 3. A hányás , melly nem pusztán ételek és italok hasz­nálnia után, hanem az étszerektől egészen függetlenül, gyak­ran éhgyomorral szokott beköszönteni A kihányt anyag tisz­ta, fehérnyehez hasonló s fonalakba húzható. ízetlen vagy sós-savanyűs izü folyadék. Illynemű hányás pusztán a hasnyál­mirigy lobos bántalmánál tapasztaltatik ; ha a máj is rokon­szenvileg bántalnias, a kihányt folyadék zöldes-sárgás és ke­seiű izü.

Next

/
Oldalképek
Tartalom