Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 7. kötet, 1-25. sz. (1845)

1. szám

— 10 — gyakoribb mint a hányásgerjesztő. Szerző ezen hatást illetőleg 3 osztályt állit föl, a szerint a mint vagy az egész bélcsatorna , a gyomortól a végbélig , vagy csak a vastagbelek, vagy csak a gyomor megtámadvák. Ezen részleteket azonban azt hisszük , elmellőzhetjük, s csak azt jegyezzük meg, hogy a székeléseknek sajátságos tekintetök van, mire eddigelé kevés figyelem fordíttatott. Az első székelések jobbadán félig folyékonyak, a következők sárgás savósak , s nyilván epés természetük. Ezekben úszkálnak 1. Nagy mennyiségű fehér, fehérnyés , halikra szinű és alakú szemcsék. 2. Látható sárgás átlátszó nyálka többé vagy kevesbé vérrel vegyülve. 3. Vöröses szilárd állomány, melly vagdalt húshoz hasonló. 4. Kizonyos mennyiségű vér, melly többé vagy kevesbé szigorúan a nyálkához van vegyülve. Minden bó és gyakori kiürülések, mellyek bélgörcs- s székelési erőködéstől (tenesmus) kisértetvék illy tekintetúek , s igy hasonlítanak azokhoz , mellyek vérhasnál , vagy erős hascsikarók , vagy maró mérgek által eszközöltetnek. Említendők még az élénkül mutatkozó korgások, mellyek a kiürülések megszűnte után is , huzamos ideig tartanak , a nélkül hogy fölpufi'adást (meteorismus) okoznának. A mi már az érvágást illeti, melly a csúz ellen annyira ajánltatik, szerző ezzel meglehetős erélyesen Lánt az első 4 nap alatt, legalább 3-szor alkalmazván azt, ezenkíil véres köpölyöket rakatott a sziv közelében s a bántalmas izületekre. Igaz , hogy a beteg ezen erélyes lobellenes gyógymód által gyakran megszabadul a csúztól , de az előidézett gyöngeség és ve'rhiányos állapot új kóros állapotot gerjesztenek. A csúztól megszabadulva, még a gyógymód következtében sinyledez. Minélfogva nehéz is fölismerni, millyen befolyása van a nagy vérbocsátásoknak a csúz tartósságára. Mig az érverés keménysége és szaporasága meg van , addig javulásról gondolkodni sem kell ; az érvágás által ugyan mind kettő kisebbül, de szerző szerint számos esetek vannak , mellyekben ez az érvágás által ugyan eléretik , de rövid idő múlva ezen kórjelek ismét megjelennek , hogy annál nagyobb fájdalmakat idézzenek elő. Csak a fokonkénti, folytonos csökkenését az érverésnek lehet kedvező jel gyanánt tekinteni. Ha mindazáltal a vérbocsátások 4—5 nap múlva a fájdalmakat el nem szélesztik, tőlök többé szerző szerint nem kell segélyt reményleni;