Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 7. kötet, 1-25. sz. (1845)

13. szám

— 207 — A fönt leirt, minden kétséget fölülmúló, igaz tényekre építve, bátorkodom két módot alázatosan indítványozni , mel­lyeknek elfogadtatása és életbe léptetése után erősen hiszem, hogy a nadályok nagy pazarlása mellőztetvén, azoknak alkal­mazása szegényebb sorsú betegeknél is nem fog annyi aka­dályokat szülni, mint a mennyivel mostanában is már kényte­len az orvos küzdeni. Első javaslatom következő: Hogy az orvos, minden ál­tala orvoslandó családnak szivére kösse , miszerint 15—20 na­dályt mindenkor házánál tartani el ne mulassza , (a föntar­tásukra szükséges csekély rendszabályokat minden orvos ké­pes lesz a családdal tudatni) hogy azokat alkalmaztatásuk után a fönt leirt módon kezelve további használatra eltehesse. Ez á'tal nemcsak pénzük volna megtakarítható , midőn az egy­szer megvásárlóit nadályokat hosszú ideig és többször hasz­nálhatnák , hanem az előforduló — és többnyire sürgetős — esetekben sok idő is volna megkímélve, mert nem kellene illyenkor előbb a nadályokért messze küldeni, sem a szívás­ra alkalmatlanokkal való siker nélküli kísértések által a drá­ga időt íecsérleni vagy éppen elveszíteni. Ezen javaslat leg­inkább érdekelhetné a falun lakókat, kik sokszor 3 — 4 órányi távulságra lévén a legközelebb gyógyszertárhoz, csak sok idő vesztés után juthatnak nadályokhoz. De mivel mégis sokan undor, vagy kényelemből ezen kis fáradságot restelik , második indítványom oda megy ki, hogy városokban magok a pióczakereskedők és gyógyszerészek használják az emiitett kezelési módot. Ha ez történnék , ugy a nadályokat nem megvásárlani, hanem csak kölcsön venni kellene , és használatukért aránylagos díjt p. o. 3 kr. v. fi­zetni. E szerint gátot vetnénk a nadályok nagy pusztitása vagy végképi elpusztulásának ; nyerne a közönséges takaré­kosság által az orvos; mert minden nehézségek nélkül ren­delhetné azokat mindenütt, hol szükségesek; a nadálykeres­kedő és gyógyszerárus, midőn egy nadálynak több hasznát vehetné, mint eddigelé, és igy minden részben köz megelé­gedésnek nézhetnénk elébe. Ffeiffer Gyula.

Next

/
Oldalképek
Tartalom