Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 7. kötet, 1-25. sz. (1845)
11. szám
— 173 — közönyös szerek használatára. Szerző nem emlékezik olly esetre , mellyben a rágó higanyt, — az adagot mindég a betegség csökkenéséhez képest kisebbítve de sohasem Vs szemeren alól, — 0 napnál tovább kellett volna adnia , mikor is a betegség csekély maradványait magokra hagyhatá. A rágó higany tetemes adagai csak kivételkép , s azt is mindég a betegség vége felé , okoznak gyomorbántalmakat. A rágó higanyt ki nem pótolhatja az édes higany; hanem semmit sem használ hastakhártyaláznál és sajátságos gyermeki cioupnál. Jó eredményt látott tőle szerző néhány esetben a l égiek ál tüdőlobjánál (pneumonia notha). Egyedüli kórhatárzati eszköz gyanánt szolgál továbbá szerzőnek , a heves tüdőgümőkórt megkülöntetni a hagymázos tiidőlobtól, ez utósó nem áll neki ellent, de igen is az első, mellyet csak heves menetelében képes kissé föltartóztatni. Hogy már a kezdődő haldoklásnál nem segit, mikor a végtagok már vizkórosak , azt nem lehet neki hibául tulajdonítani. Használatánál minden esetre nem kell bőkezííleg bánni a vérbocsátással, s a légzési nehézségeket az első 24-36 óra alatt, használatlan érvágóval, kell elvárni, tekintettel lévén a kiköpésekre. Miként hat a rágó higany hagymázos lüdölob ellen, az eddigelé szerzőnek kimagyarázhatlan , minthogy nem látott olly kiválasztást, melly alkalmazásának sajáta volna. De még talányosabb lesz gyógyereje az által , hogy a kórházi fenében is jó hatású. Szerző nevezetesen több, már terjedelmes pusztításokat okozott s még nagyobb számú szelidebb eseteiben a kórházi fenének a legszebb eredményt látta tőle minden helybeli szer alkalmazása s gyógyszer által okozott utóbajok nélkül. Talán szétdúlólag hat a rágó higany a hagymázos tüdőlob s kórházi fenében sajátságos vérszerkezetre , mit szükségkép vegytanilag kellene megvizsgálni. — (Henle'su. Pfeufers Zeitschrift I. 3). T. Irodalom. Sajtó alatt van s rövid idő múlva meg fog jelenni a következő czimü munka: