Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 7. kötet, 1-25. sz. (1845)
6. szám
— 91 — Hogy az életkor s a szenvedő ereje is illőleg tekintetbe veendő, az önkényt értetik. Műtéteire alkalmas esetek ezek szerint nagyon csekély számmal maradnak , g könnyen meghatározhatók az ellenjavallatokkal! összehasonlítás által. De a javulás még ezen esetekben sem biztos. Vannak ezeken kivűl még némelly esetek, mellyekben a műtétei igen helyén van, ha t, i. az emlő fölületén egy kemény dag képződött, melly csak egy oldalról van a miriggyel összeköttetésben , továbbá ha a rák csak a köztakarókat támadta rn eg, mikor is Brodie pusztán égetők, nevezetesen horghalvag használatával czélt ért. Néha azonban kénytelen a sebész , műtéteire nem alkalmas esetekben is ezen segédeszközhöz folyamodni, mikor t.i. arról van szó, hogy a kinos fájdalmak enyhitessenek, vagy a beteg sürgető kívánsága tellyesitessék, s az élet még egy ideig föntartassék. Illy eseteket nagy számmal sorol elő Brodie saját s ügyfelei gyógygyakorlatából, mellyekből főleg az világlik ki, hogy a műtettek 2—3 év múlva, nem ugyan emlőrákban , hanem tüdő- máj- s más betegségekben halrak el. De ezen esetekben is egésségesnek kell még lenni a bőrnek, különben a helybeli bántalom bámulandó sebességgel térend vissza. A műtéteinél ügyelni kell arra, hogy a vérveszteség ne legyen nagy, a beteg étrende ne legyen szigorú, s hashajtók sem a műtétei előtt, sem utána ne alkalmaztassanak. Legkedvezőbb az előremondás olly különben egésséges nőknél, kiknek kicsiny az emlőjök, — Szinte igy kellene eltávolítani az emlőből a taplós tömegeket, ha az eredmény itt is nem volna illy kedvetlen. Brodie meg van győződve, hogy a rák , tapló s más illynemű álnövetek szoros rokonságban vannak egymással s egykorűlag és egymásután találta azokat egy és ugyanazon egyénben. Végre említést tesz azon körülményről, hogy néha az emlőrák huzamos ideig változatlan marad. O ismert egy nőt, melly 15, egy másikat melly 25 évig viselte az emlőrákot a nélkül, hogy valaki tudott volna valamit felőle. Mindkettő a tüdőkbe történt vérömlés által halt meg.— (Medic. Times 184-1).
