Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 7. kötet, 1-25. sz. (1845)

6. szám

— 88 — beteg állapota ugyanaz maradt; a fene a jobb végtagon is határzódni kezd , s mindkét száron gazdag penészképződés vala látható. Mivel a kozmaolajos sav daczára is az ev kiállhatlan bűzt terjeszte, a beteg mart. 19-kén külön szobába viteték , hol az ápolás is gondosabban folytathaték. A föntebbi állapothoz még tenyérnagysága és sebesen fenésedő fekvély (decubitus) is csatlakozék a keresztcsonton. — Mart. 20-tól jobban lankadtak az erők , noha az étvágy egészen meg nem szűnt, s a beteg két tyúkpetét eheték s kevés bort ihaték. Mindkét végtagon a hám egészen lefoszlék, a bőr szennyes ólomszürke tömeggé változék , a penészképzés gazdag , valamint az evelválasztás is , a szár izmai összezsugorodtak , a jobb végtagon a térd fölött az ép részek mély barázda által választatnak el. A térd fölötti fájdalom a tapintásnál kiállhatlan , s az egész czombra elterjedő. — Mart. 28—30. A fenés részeket nyüvekíödik, mellyek borléllel alig eltávolítva , újra előtűnnek. E mellett a beteg tökélyesen eszén van , a gyógyszert s petéket megbírja, lily állapotban maradt apr. 6-kaig. Ekkor azonban napjában többször hig, zöldes folyadékot hányt, álomkóros lón , az érütés félbehagyó s alig érezhető vala , mire hipocrati arcz s apr. 8. délután a rég óhajtott halál következek. llonczolat 36 órával a halul után. A test középnagyságú, halvány, elnoványodott, a köztakarók szárazak s nagy lemezekben lefoszló hámmal födöttek , a nyak vékony , mellkas domború , has kitágult. Az alsó végtagok és pedig a jobb a térdiz feléig , a bal a czorub középéig üszkös. A bal czombon a fene több helyen hafárzott vala s a fenés lágyrészek az épektől mélyen elválasztottak. A köztakarók mindkét végtagon szenyezők , ittott nyiivesek , szenyesszürkés és barnás tömeggé változtak, a meUyen sok penész tenyészett. Az izmok szenyesvöröses , czukorhoz hasonló, morzsalékony kásává átalakulvák. Az idegek a határon s ezen túl messze föl a tetszőleg ép részekben halványkékek, vörösesek, szenyesen csíkosak, hüvelyök szenyesszürke. A jobb szárütér az ágyékhajlattól a czomb középéig, a bal föl a csipiitérig s le közel a fenéig, részint fehérvöröses, részint barnavörös , részint laza de szájaz, részint szivos alvadék (coagulum) által bedugulva, igy balra a has alatti, s mindkét felől az (ilütér, dugíitér és gátiitér is. A visszerek is szennyes, részint szétboinló alvadékkal telvék.