Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 6. kötet, 1-25. sz. (1844)
21. szám
— 333 — láttak tőle mint a kinahéj, s kappanőrtől ; rothasztó lázakban is jó hatású boros forrázata. V. Azon senyveket, mellyek az emésztő életmüvek s többi áthassonlitó folyamatok helybentámadt gyöngeségéből erednek , névszerint a hószám rendetlenségeit és rekedéseit, kivált ha egykorulag sápkór, görvély, s angolkórral csatiakozvák , s változékony gyöngeséggel jellemezvék , a sárgakórt, zsongtalan vizkórokat, szóval mind azon bajokat, meliyeknek belső mozzanata zsonghiány , s mellyeknél sem izgatott állapot , sem életmüvi szétdulástól nem lehet a háttérben tartani, pompásan legyőzi a szekfüszagu cziklász. VI. Buchhave dicséri ezen gyököt a gyönge egyének zsongtalan köszvényénél , a köszvényroham eltávolítására vagy legalább megrövidítésére, főleg ha a zsongtalanság gyomor s bélcsatornábani nyálkás állapot, szelek képződése stb. által nyilatkozik, miután czélszerü bélkiiiritések bocsáttattak előre , s ha a fűszeres sziverősitők átalában javalltainak. Sachs dicséri ezen szer hatását olly kóros állapotokban , mellyekkel zsongtalan idegizgékonyság van csatlakozva. VII. A. cziklász gyógyereje szokványos nyálkfolyásokban, nevezetesen ezek későbbi kórszakában, hasfolyásokban és vérhasban , mind a régi, mind az újabb időkből ismeretes. VIII. Szerelemgerjesztő sajátságáról is emlékezik Ovelgue (In Act. Nat. Cur. Vol. V. 1740. p. 320.) IX. Magasról történt esések általi sérelmeknél ('/ 2—1 nehezéknyi belsőleg adva) eloszlatta a vérömlenyeket s véralvadékokat. X. Schroeder s mások alkalmazák ezen gyökeret külsőleg a sebek és fekélyek tisztítására s hegesztésére. — (Oest. med. Jahrbücher 1843J. Mákony kiszorult sérvnél. Egy erős testalkatú férfiúnál kiszorult egy jobb oldali tökboréksérv. Minden visszahelyezési kísérletek eredmény nélkül maradának. Minthogy a has a leggyöngédebb érintésre is fölötte fájdalmas volt, s a beteg mindég hányt: szerző minden 15 perczben 2 szemer mákonyt rendelt s a hasra meleg borogatásokat rakatott. Az első adag után megszűnt a hányás, a harmadik adag után pedig a kiszorult sérvet vissza lehetett helyezni. — (Lond. méd. Gaz. 1844). 7 1.
