Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 6. kötet, 1-25. sz. (1844)
10. szám
— 146 — nem maga a betegség, és a lobos állapot elhárittathatik, s mégis a betegség folyvást tarthat, igy a cszúzos mellhártyalobnál. Szintúgy régóta elismervék az orbánczos , csúzos , epés, hagymázos és váltó gyuladások ; végre a csúzos lobok nem csupán az ismert csúzos alkalmi okok behatása után szármoznak , hanem igen gyakran kifejlődnek metastasis utján is olly nyavalyákból, mellyek csúzos természetét senki sem kétli; igy a csúzos szivbuiok-, tüdő-, mellhártya-, bél-, hashártyalob , gyakorta hirtelen az izületi csúz elenyészte után. Ugyanez áll az idegbajok és idegfájdalmakról is, mert e/en kifejezések csak azt mondják, hogy valamelly betegség vagy körfolyamat , bár legyen ez csúzos, epés, váltó, rühes, sennyedékes , köszvényes stb., e vagy amaz idegre, az agygerinczrendszer e vagy ama részére vetődött legyen ; azonban vannak idegkórok is, mellyek szellemi befolyás által támadnak , vagy fanosodáskori szertelen (anomal) kifejlődés eredményei. A csúzos idegkórok pedig a váltó és a méhkóros nevrosisok mellett a leggyakrabbak. — Ha egész sor betegségeket , mellyek ugyanazon alkalmi okok által erednek , gyakran egymásba átmennek és ugyanazon gyógyszertől elmúlnak, egy nem fajainak kell tekinteni, ugy a csúzkórnak itt engedett köre ellen sem tehetni kifogást. De ha azt hiszi valaki, hogy valamelly betegség mássá lesz, ha más életműben lép föl , vagy ha más jellemet ölt föl, ugy hogy a csiízos tüdő- , mellhártya- , béllob akkor is, ha metastatice izületi csúzból eredtek volna is , tiszta lobokúi vétetnek : miként lehet aztán, hogy a hideg borogatások , minők a sebzési loboknál , mellyek bizonyosan tiszta gyuladások , kitűnő szolgálatot tesznek , a fönérintett tüdő-, inellhártyaloboknál stb olly szigorúan mellőzendők ; miként lehet, hogy a colchicum az illy úgynevezett loboknál leggyorsabb gyógyulást okoz , holott a sebzési loboknál mi jót sem tesz?—A csúzkór akárinelly szövetben s akármelly életmúben kerüljön elő, a zászpa kikerics mindég leghathatósb gyógyszer. Már a régieknél ismeretes volt az, mint Hermodactylus, Avicenna azt alkalmasint csúz és köszvény elleni gyógyerejére czélozva , anima arliculorumnak nevezi. Utóbb Wedel, Störck és Ehrmann ajánlata daczára is, és jólehet Home tekintélye által mint vinnm colchici a londoni gyógyszerkönyvbe jutott, csaknem egészen feled-