Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 6. kötet, 1-25. sz. (1844)

7. szám

— 105 — kevéssel a halál után még fenáll) melly jelenség betegségekben valóban a legrosszabb jel gyanánt tekintendő. — Ha már most ezen jelenetek menetelét és sorozatát fölfogjuk, a mutatkozó kórjelek bizonyos, mind lázzal, mind a nélkül föllépő betegségekben, sok érdekes kórhatárzati s előremondási mozzanatokat fognak szolgáltatni, mellyek az orvos figyelmét tellyes mértékben megérdemlik. így tudjuk már régtől fogva, hogy a félig nyitott szemmel alvás sok lázas betegségben , kivált fölnőtteknél igen veszély es jel, minthogy ez korlátozott gerinczagybefolyást (az ábrázatideg azon ága által , melly a szem zárizmában terjed el, eszközlöttet) tanúsít. Uly kóralakokban mindenkor valamelly idegközpont bántalmára , hihetőleg az agykocsányok vagy Varoll- hidja, bajára következtethetünk. Annyival vésztjóslóbb lesz pedig ezen jelenet, ha a szemhasadék az akarat hozzájárultával sem nyittathatik ki, miként ezen jelenetet csak nem régiben egy 72 éves, athleticus , bal oldali szélhiidésben szenvedő egyénnél tapasztalam; jólehet a beteg az ismételt vérbocsátások után a hozzá intézett kérdésekre illőleg felelt, sőt némi mozgékonyság bal lábszárába is visszatért, mégis folytonos kábultságban feküdt. Ha mondók neki , hogy szemeit nyissa föl, mind én mind a többi tanácsolt orvosok azt nyertük feleletül, hogy szemei különben is nyitva vannak, nyelvét jólehet ferdén, de még is jól megmuratá , a légzés csakhamar ismét hörgővé lett. A folytonosan tartó álonikórosság , a tehetlenség szemeit fölnyitni , ügyszinte a hörgő légzés is, vára'ák velünk az agyguta visszatérését; mert a beteg a mindég növekedő álomkórosság miatt, nem volt többé képes a hozzá intézett kérdésekre felelni; sőt mivel öntudata nélkül történtek székelései, a gutának gerinczogyra is terjedésétől jogosan lehetett tartani ; inig végre két rendbeli, rövid időközök után történt érvágás a vésztjósló kórjeleket elszélesztette, sa czélszerü gyógyszerek a beteg egésségét csakhamar helyreállították. Mi itt a szemhéjak bezárásáról mint kórhatárzati s előremondási kórjelről heves betegségekben mondatott, azt a zárizmok működésénél mint a segg , húdhólyag, s az ondó önkénytelen kiürüléseinél lázas betegségekben mint vésztjósló jeleneteket igazolva látjuk. Az ideglázban sokkal kevesbé fogunk megijedni a különféle félrebeszédektől, mint az önkény-