Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 5. kötet, 1-25. sz. (1844)

4. szám

- 50 — elismerték is, mindazáltal azon eredeti véleményben, hogy mind ezen különböző alakú bujasenyves fekélyeknek sajátságos ragály — méreg — szolgál alapul, nem osztoznak. Az én nézetem szerint minden első rendű , s a nemző tagon előjövő bujasenyves fekélyek , miután ritkán van alkalmunk azokat fejlődési fokozatukon tapasztalni, s következőleg papulosus, patfogzatos stb. alakúkról Ítéletet nem igen hozhatunk , czélszerűen osztályoztathatnak hirom alakra, nevezetesen pedig 1. A csekély terjedelmű s tetemes mélységű fekélyek, meg nem keményedett szélekkel, ezek keves mennyiségű elválasztatot szolgáltatnak. 2. Az úgy nevezett Hunter-féle fekély , melly tetemes mélységű s szalonnás alappal és kemény bujálkodó szélekkel van ellátva. 3. A messzire terjedő, fölületes fekély , mellynek alapja sok hig, de tisztátalan evet választ el, s alig fölemelkedett, egyenetlen, laz szélekkel van ellátva. Az itt említett 3 alak közül, mellyeket rendesen volt alkalmam a gyógygyakorlatban tapasztalni, (minthogy a nemző tagon létező repedések, szakadások is rendesen egyik vagy másik alakba szoktak átmenni) az első rendbeli kevés elválasztatot szolgál ató fekélyek, legnagyobb hajlammal birnak dobokat gerjeszteni, s ugyanezek azok , mellyek a csekély elválasztatnál fogva egy pikkely vagy var képződése altal gyógyulást szinlenek; mig a 2dik és 3-ik alaknal leggyakrabban támadnak dobok, ha a beteg részéről étrendi kicsapongások ialalnak helyet A két utósó fekélyalak a gyógyításnak is csökönösen ellenszegül , s a gyógyulás közönségesen akkor megy véghez, mikor a fekély fenekén létező túros anyag (mellyről az újabb vegytani vizsgálatok következtében azt állitják, hogy a bujasenyves betegek vériben is találtatott) lassanként fogyni kezd , s egésséges sarjadzásnak ad helyet. Mielőtt az első rendű bujasenyves fekélyek gyógyításáról némellyeket előhoznék , elébb a dobokat akarom kórhatárzati tekintetben méltánylani Mindenek előtt a következő kérdések (mellőzve a doboknak idiopathicus , rokonszenves, s kórjelesekre fölosztását, melly különben is már eléggé megvítattatott , s mellyet csak annyiban tartok említésre méltónak , hogy a bujasenyves idiopathicus