Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 5. kötet, 1-25. sz. (1844)

22. szám

— 347 — kos) a város különféle részeiből hozatott be, melly részint fizetés mellett, részint ingyen takaríttatott el. Kivonatok idegen lapokbul és mnnkákbuL Kór- és gyógytudomány. Az érvégtágulat (Telangiectasia) hánytató borköveli gyógyításáról. Dr. Albers a hánytató borkövet 11 évtől fogva a legszebb eredménnyel alkalmazza az érvégtágulatok ellen, még pedig vagy kenőcsalakban, melly a bőrré kenetik, vagy tömény olvadékban, vagy pedig tapaszban. A hánytató borkőnek azon elsősége van a tehénhimlőnyirkkeli beoltás fölött, hogy az a már beoltottaknál is használtathatok, s olly helyeken is ismételtethetik, mellyek az első pattogzat képződés által szét nem dúlattak. Figyelmezni kell ennek használatában, hogy a pattogzatképződést, melly a hányborkőnek kenőcs- vagy tapaszalakbani első rendű alkalmazására támad, kellőleg bevárja az ember, mielőtt új alkalmazáshoz fogna, inert az elgenyedés lassan foly le s nem ritkán később olly helyeket is megtámad , mellyek kezdetben nem érdekeltettek a pattogzatoktól. Szerző ezen szerrel az érvégtágulatnak még minden eddig elébe jött alakait meggyógyította , s a genyedés után soha sem tapasztalta az érvégtágulat növekedését. A nagy, visszeres sejtszövetben mélyen fészkelő érvégtágulat az utósó évtized alatt nem került kezei alá , minélfogva nem állithatja hogy váljon sikeres- e ezen gyógymód illy nemű érvégtágulat ellen is. Rendesen elégséges a hánytató borkőnek egyszeri alkalmazása, gyökeres elpusztulást eszközölni. A visszamaradt vörösség hideg viz, vagy tömény timsóolvadék használatára csakhamar elenyészik. — {Med. Corresponded Bl. rhein u. westphäl. Aerzte és Schmidt Jahrbücher 1844. Nro III 3. H.)