Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 5. kötet, 1-25. sz. (1844)

2. szám

- 18 — ból föltámadnának s mostani bujasenyv körüli működéseinknek szemtanúji lehetnének, nem jogtalanal vetnék szemünkre 1. Hogy mi ezen betegség történetét igen is elhanyagoltuk. 2. Méltán neheztelhetnének azon elbizottságból keletkezett tévelygő véleményünkért, hogy csak mi vagyunk képesek valamelly betegséget szigorú figyelemmel kisérni, s hogy régibb ügyfeleink észrevételeit s tapasztalatait hiányosaknak tekintjük. — Ezen nyilatkozatot azonban sem mostani orvosügyfeleim s működéseik lealacsonyitása vagy megvetése sem a hajdankor vak tisztelete gyanánt nem tekinthetjük , ha a betegség egész képét fölfogjuk és áttekintjük. Engedjék meg ennélfogva tisztelt ügyfeleim, hogy e kór egyes részleteibe bocsátkozzam , s önöknek azt , mire egyéni tapasztalataim s kutatásaim tanitának , a kór története, a kórhatárzat, kóroktan , előremondás é* gyógymód kétes pontjai iránt, ezennel előterjeszthessem. A bujasenyv történettana. A bujasenyv történettanának pontos studiuma valószínűvé teszi: 1-ször. Hogy ezen kór a 15-dik században gerjes (miasmaticus) befolyások által támadt ; bár kévéssé bizonyos hogy váljon Ázsiában nem létezett e már előbb , « mintsem Európában a 15-dik században meghonosult volna. 2-or. Hogy ezen kór rokonsága a bőrpoklossághoz (lepra) úgyszinte a bujakór átmenetele bőrpoklosságba a 16-dik század elején épen nem volt szokatlan; minélfogva némelly újabb kutatók , ezen gyakori átmenet következtében , a bujasenyvet s bőrpoklosságot ugyanazonosnak (identisch) tartják. 3-or. Hogy a bujasenyv első föllépte alkalmával rendkívül heves (acutus) folyamatu volt , mi szállekony ragály (contagium) gyanitására jogosit bennünket; minthogy Európábani föllépte után (1492) néhány év multával (149S) az egész világon elterjedt, s csak a 16-dik század végével, — mikor már a kór megjelenése nem