Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 5. kötet, 1-25. sz. (1844)

1. szám

— 12 — elenyészett, midőn a meg kezdetben észrevett nyelv, hang , kezek reszketése növekedett, a beteg nyugtalan lett, esztelenül fecsegett s valóságos rezgőrjtől lepetett meg, A inákony (összesen 20 szemer) elszélesztette a rezgőrj jeleneteit, de ideges állapot fejlődött ki, melly ellen hánygyökér (rad. ipecac.) káfor, gyökönke (Valeriana) hólyaghúzók stb. siker nélkül alkalmaztatának. Szembeszökő s minden reményt lesújtó volt a beteg gyöngesége mellyben ösztönszerűleg bor után sovárgott. Ennélfogva óránként egy kanállal adatott neki, később ezen adag nagyobbittatott, minthogy már más nap szembetűnő javulást idézett elő, s naponként egy messzelyni rendeltetett, s a beteg a nélkül, hogy más szerekre szükség lett volna, szépen fölgyógyult. — (Oesterr. med. Wochenschrift.) Bujasenyves herelob. Ricord az akadémia múlt évi egyik ülésében egy bujasenyves herének kórtani készítményét mutatá elő s ez alkalommal kiereszkedelt az óndóválasztó életmüvek betegségei közötti különbségre. Két osztályát különbözteti ő meg ezen kóroknak. Az első osztályhoz , melly nem a bujasenyves méregtől függ, tartozik a takáros mellékherelob. Ebben a gyuladás a húdcsőből terjedt el. A ritkán következő herelob , mintszinte a hüvelyhártyábai kiizzadás csak mellékes bántalmak, vagy a mellékherelob elterjedése. A második osztályhoz , melly az átalános bujasenyv által föltéteztetik a harmadik kórszakban, két különböző alakot számit. Az első épen az, mellyet Ast ley Cooper jelölt ki , s mellynek példánya volt a bemutatott készítmény, Az egyén, mellytől ezen készítmény került, 1835-ben megkeményedett fekélytől lepetett meg s ez időtől fogva a helytelen gyógymód következtében, a bujasenyv minden fokozatain keresztül ment: t. i. mirigybántalmak , bőrkütegek , csontbajok s idegfájdalmakon. "Végre előrement fájdalom nélkül megdagadt a jobb here. Tériméje (volumen) ökölnagyságuvá lett; s a mellékherét már most nem lehetett megkülönböztetni. Az ondóvezér (vas deferens) egésséges volt, s a hüvelyhártyában, mint gyakran szokott, nein támadt vizgyülem. Az iblanyos higany (mere, jodatus) bürökkeli használata, a hamiblag (jod-