Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 5. kötet, 1-25. sz. (1844)

10. szám

— 156 — ben ; az először szoptatok leginkább ki valának ezen gyuladásnak téve. Ezen baj a szoptatási foglalkozás elhanyagolásából támad , 8 azon rosz szokásból, melly szerint a gyermeket, mivel a másik emlőn szopni nem akar, többet szoptatják az egyik emlőn mint a másikon ; támad továbbá meghűlésből , ha a szoptatok könnyű öltönyt viselnek; indulatoskodásból, néha a tej vigyázatlan kinyomásából, sa szűk ruhák általi nyomás következtében stb. Jobbadán az egyik emlő dagad és keményedik meg, orbánczos vörösségtől borittatik el, a nyirkedények hűrformán megfeszülnek s egyszersmind a hónallymirigyek is megdagadnak s a kar mozgékonyságát gátolják ; idejárul a lobláz, lélegzési nehézségek, szívdobogás (kivált ha a bal emlő van meggyuladva); a fájdalmak szaggatók , fúrók s élénk és tartósságuknál fogva elrabolják az álmot, egykorulag az étvágy és erő is csökken. A baj részletes vagy átalános , az egyenetlen keménység által fölismerhető ; a bőr kékesvörös szinű lesz s geny képződik; a 6—8-ik nap között fölszakadván s kiürülvén a tályog , enged a láz, enyhülnek a fájdalmak. A kisebb vagy nagyobb tályog gyakrabban van a csecsbimbó fölött, mint alatta vagy mellette ; ha egyes mirigyek szenvednek , akkor több apró tályogok képződnek. A genyedés és gyuladás terjedése gyakran több hetekig tart; egyes részek hűzarnosb ideig megkeményedve maradnak ; szerző soha sem tapasztalta, hogy illyetén lob kőkembe vagy rákba végződött volna. A jókori és czélszerü segély rendesen eloszlást eszközöl. Az emlőt ki kell szopatni! A meleg, zsiros bedörgölések az emlőbe, az elvezető ingerek a válllapoczok közé , belsőleg gyönge hashajtók lényeges szolgálatot tesznek. Nadályokat s helybeli gőzfürdőket szerző saját tapasztalatai következtében soha sem használ. Fia eloszlást nem lehet többé reményleni a genyedés lágyító borogatásokkal előmozdítandó, mellyeknek sem forróknak sem nagyon nehezeknek nem szabad lenni. A fölfakadt tályog naponként több izben fölnyittatik, a geny kiüritése végett, hogy genyjáratok, keblesedések ne képződjenek, s vajjal bekent téppemettel köttetik be. A hátra maradt keményedések külső meleg által elolvadnak ; a görvélyes betvcgy czélszerü utóbánást követel — dárdanymór, szárcsagyök. — (Weilenicebers Beiiriige 1842.)