Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 5. kötet, 1-25. sz. (1844)

8. szám

— 114 — hogy a vérmozgás a hajszáledényekben egészen megszűnt; mi nyilván azt tanusitja , hogy a vérélet meggátoltatott nem pedig hogy fölmagasztaltatott. Ha egy hártyát izgatás által készakarva gyuladásba igyekezünk hozni , a hajszáledenyek először Összehúzódnak, erre ismét mindjárt kitágulnak , s midőn több vért vesznek magokba, ez nagyobb sebességgel özönlik rajtok keresztül. Az edényrecze folytonos kitágítása közben azonban a vér mozgása lassúbb lesz, mig végre, ha a kitágulás bizonyos fokra jutott, minden mozgás megszűnik a gyuladt részben. A többé nem mozgó vérben megváltozik a vértekecsek (Blutkörperchen) alaka, s lassanként az egész tömeg egyforma (homogen) az életnek idegen nemű folyadékká olvad el. Ha ezen elolvadás az idegmunkássság befolyása alatt történik , ez által tekecsekből álló , életműves folyadék támad t. i. geny ; de ha az idegmunkásság directe vagy indirecte meggyöngittetett vagy semmivé tétetett, az első esetben olly folyadék képződik, melly az életmű idegéletéhez képest, a genyhez közelebb vagy távolabb áll; a második esetben pedig evesedés (Verjauchung). Mig tehát a beteg részben a vérmozgás helyt talál, a kóros edényműködés torlódásnak neveztetik. A gyuladás azon pontban kezdődik, mellyben a vér mozgasa megszűnt. A vértekecsek változásának beköszöntésével pedig elkezdődött a genyképződés. — Az imént idézett észrevétel által immár jogosítva érzem magamat arra, hogy csak a fölmagasztalt idegbefolyás alatt támadt torlódást nyilvánítsam fölmagasztalt véréletnek; az ebből támadt gyuladás lényegét pedig az edénymunkásság meggátlásának. Ebből következik , hogy a torlódásnak mint fölmagasztalt munkásságnak, az elválasztást kell szaporítania sőt megmásítania, a gyuladásnak pedig mint az edénymunkásság meggátlásának, az elválasztást el kell nyomnia; következik továbbá , hogy a vérben létező anyagokat millyenek a rostonya (fibrina) vérnye (cruor) az edényekből csak erőmüvileg bocsátja ki. Ezen két rendbeli állapot előadott magyarázatából végre az is következik, hogy a vérbocsátások főleg akkor üdvösek, mikor a kóros edényműködés jelleme még a torlódás, és sokkal kevesbé üd-