Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 4. kötet, 1-25. sz. (1843)

15. szám

— 256 — gyakran jőnek elő , de a mellyeknél, miként szerző eddigi tapasztalatai szerint hajlandó fölfenni, a végbél takonyhártyájának pöfetegeit gyakran igen könnyen el lehet ismerni. Az eleő példány szerzőnek 11 év előtt jött elő. 1831. július havában egy 5 éves gyermekhez hivatott. A szülők elbeszélték, hogy 18 hónaptól fogva a gyermeknek minden székelés alkalmával rendkívül kell erőködui, s hogy mintegy egy évtől fogva illyenkor vörös, vért serkedező daganat nyomul ki a végbélnyiláson , melly ugyan többnyire minden segély nélkül 5 — 10 perez múlva ismét visszahúzódik. Ok a bajt végbéliszamnak tartották , s azt a gyermek azon rosz szokásának tulajdonitották, hogy az éjjeli edényen rendesen igen sokáig szokott ülni csecsemőkoraiul fogva. Több tanács végett fölszólított orvosok pártolók a szülék azon véleményét, hogy a gyermeknek végbéliszama van s ennélfogva összehúzó szereket rendeltek. Midőn szerző ezen gyermeket gyógyítása alá vette, ez annyira hozzá volt szokva a daganat rendes kinyomulásához minden székelés előtt, hogy többé e felől nem is panaszkodott, s valóban mindenki egésségesnek tartotta volna , ha az ingen mindég látható vörös foltok nem gerjesztenek figyelmet. Szerző maga is megvallja, hogy a bajt kezdetben a szülők előadása után , a végbél takonyhártyája petyhiidségének tartotta , s ennélfogva összehúzó borogatásokat rendelt cserhéjfőzetből timsóval. Ot hét múlva az mondatott szerzőnek , hogy a daganat ugyan nem jő már ki olly gyakraa , de még is minden nap legalább egyszer. Ekkor tehát a gyermeket újra kívánta megvizsgálni, ki is könnyen bele egyezvén, éjjeli edényre ült, s néhány perez múlva mondó, hogy már most meg lehet látni. Szerző a végbél nyilasánál egy mogyorónagyságu, cseresnyepiros, véres nyálkával beborított daganatot pillantott meg, melly egyátalában nem volt a takonyhártya kifordulása , hanem egy kocsányon függött. Midőn ezen daganatot kissé meghúzta megtetszett, hogy kocsánya a végbélbe terjed , s a végbélnyiláson valamivel fölül a takonyhártyába ereszkedik. A daganat ezek szerint egy pöfeteg volt, niellyet szerző azonnal lekötött a gyökerénél. A kötés alkalmazása kevés fájdalmat okozott, s ezután nem sokára ismét visszavonult a dag a végbélbe. Egy csendes éjszaka után , reggel a gyermek, mint rendesen székelt, melly al-