Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 4. kötet, 1-25. sz. (1843)

1. szám

— 14 — torához folyamodni, s ha volt is ollykor, az eszköz éle mindég a dag felé fordíttatott, s ekként a nemes részek megsértése elkerültetett. A kiirtás nagy nehézség nélkül sikerült az ügyes kéznek, kivévén az áltermény mindjárt leírandó kis részecskéjét. A vérzés mind a mellett , hogy az ábrázat haránt ütere , a halantékütér 8 ezeknek ágai megsértettek, nem volt nagy, mivel minden föcskendő edény azonnal leköttetett, s hol csak lehetséges volt minden ütér elébb áttöltetett, s csak a lekötés után vágatott át. A vérzés huzamos ideig nem csak a testen ejtett sebből, hanem magából a dagból is történt , úgy hogy azt kellett gyanítanunk , hogy ennek fő tápláló edénye még le nem köttethetett. Midőn a csecsnyujtvány árkába jutott a műtevő , vastag edényfonat tűnt szembe melly a dag hátsó fölső részébe nyomult. Két kötés alkalmaztatott tehát ezen edényfonatba, s ez közbül átvágatott, mikor is egy terjedelmes öbíü edény tiint elő, melly a külső állütérnek ismertetett el, úgy hogy nyilván ezen ütér táplálta az elfajult daganatot; a vérzés ezután megszűnt. A nyakszirti s ábrázatideg számos s jelentékeny vastagságú ágait kellett átvágni, mikor is a beteg élénk fájdalomérzetet nyilvánitott. Miután ezen daganat a mélységből mintegy kivájatott egy másfél hüvelyknyi hosszú , s két vonalni szélességű kocsányon függött, melly alólról fölfelé ferdén ment a kaponya alapjához a kardcsecslik irányában. Eddigelé a beteg igen álhatatos volt, s különös fájdalmakat sem nyilvánitott. De miután a kikészített daganat csak ezen kocsány által volt a testtel összeköttetésben, és súlya által erős húzást gyakorlott^ a fájdalom érzete rendkívülivé lett. Minden mi a fájdalom csilapitására történt sikertelen volt: a fájdalmak mindég élénkebbek lettek , a beteg öntudatát elveszité , egésztestében rángások mutatkoztak különösen szemeiben s az egész állapot borzasztó volt. Ha a dag kézzel gyámolíttatott, s e szerint a kocsány általi húzás megszűnt, a veszéllyel fenyegető jelenségek enyhültek, s ekkint tanácsosnak látszott a dag kocsányát átvágni. De mivel abban vastagabb véredény is rejtezhetett, elébb kötés alkalmaztatott reá s azután történt az átvágás, melly alkalommal ugyanazon veszéllyel fenyegető jelenségek vétettek észre. A kocsányban azonban nem találtatott véredény, hanem tömött rostos hüvelyből állott az , melly az átvágás után közvetlen s észreve-