Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 4. kötet, 1-25. sz. (1843)

13. szám

— 222 — sal küzdött. Másfél évtöl fogva azonban különösen leveretett xolt. miután hivatalában elmellőztetett, még pedig saját meggyőződése szerint igazságtalanul. Az uralkodó járványnemtő ekkor csűz-hurntos volt, az időjárat pedig nedves és zordon. A szemlobra alkalmat szolgáltatott egy séta , mire estve lázas mozgalom, éjszaka pedig a bal szemteke gyuladása következett. A szemteke és szemhéjak köthárfyája kissé megvörösödött , a könnyelválasztás megszaporodott, fényiszony azonban nem voll jelen; a beteg pusztán tompa nyomó fájdalomról panaszkodott a bal homlokoldalon , nyelve fehér nyálkával volt befödve , étvágya s szomja hiányzott s két naptól fogva székrekedésben szenvedett ; a bőr mérséklete csak kévéssé volt fölmagasztalva, e'rverése kissé szapora és lágy. A szemlob a javallott gyógymód ellenére is , elterjedt ezen életmű belső hártyáira, a nyomó fájdalom a szemtekében mind inkább növekedett, a látás szembetünőleg zavarosabb lett , a fényiszony jobban jobban kifejlődött s végre pelyhek , szinek , lángok látása állott be. Ugyan ezen arányban fejlődött kiegykorulag az arcz bal felében az idegfájdalom , melly a betegséget a legfájdalmasabbá tevé. Egy kóros érzékenység s meghatározhatlan fájdalmasság támadt a szem egész környékén , melly kezdetben a bal szemöldön és halántékon legészrevehetőbb volt, s lassanként a bal homlokon s a fej hajakkal födött részén egész a nyakszirtig terjedett, mi alatt űgy látszott a betegnek, hogy minden hajszála íinom tű gyanánt szűrja ; ugyan ezen kóros érzékenység az orr bal felére s a bal járomcsonttájra is elterjedt. Az előszámlált tájakon szaggató, égető, szűrő fájdalomrohamok támadtak , szaggató villámcsapásokkal a beteg szemtekében , s az alsó szemhéj reszketésével stb. Ezen rohamok mind inkább gyakoriabbak s éle'nkebbek lettek, s hűzamos ideig tartottak elannyira , hogy a beteg utoljára soha sem volt egészen fájdalom nélkül; a legnagyobb élénkség rendesen estvéli 10 órától 3—4 óráig reggel tartott, de napközben is minden legcsekélyebb okra s gyakran észrevehető ok nélkül is beállottak az exacerbátiók, Illyen volt a beteg állapota midőn Dr. Hutiseltuann gyógyítása alá került. Érverése folytonosan szapora és sebes de gyönge volt, étvágya hiányzott, szomja igen csekély, székletétele ritka s kemény, vizellete kevés, igen vörös s gyakran téglaporhoz ha-