Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 4. kötet, 1-25. sz. (1843)

12. szám

— 211 — Gyermekek visszeres gutaütése. Egy másfél éves virágzó gyermek , fogzása alkalmával hasmenéstől s hányásra erőködéstől lepetett meg.Gyakran barna színű taknyos tömegeket üritett ki, nyelve sárga elválasztás­sal volt befödve , egyéb kórjelek nein mutatkoztak. Zimmer­mann gyönge sósavas könlegegolvadékot rendelt nyákos főzet­ben, később pedig egy hánytatót, mellyre a beteg, úgy lát­szott, jobban érzé magát; azonban éjszaka erős és folytonos kiabálás közben hányás és erős hasmenés állott be, mi követ­kező nap is újra tapasztaltatott egynehányszor. Az arcz hal­vány volt, a szemek zavarosak és beesettek, s homályos ud­varral körül keritvék, a végtagok hidegek, a nyelv tiszta, a fej forró , az érverés kicsiny és szapora volt; ha a beteg öntudata visszatért nyugalmas , erőtelen volt és szomjas s fe­jét örömest megtámasztó; a bőre petyhüdt, hasa lágy nem for­ró , nem érzékeny, s légzése nyugalmas volt. Mind a mellett hogy az agybántalom ellen javallott gyógymód alkalmaztatott, a beteg naponként rosszabbul lett, s a gyöngülése legmagasb fokra hágván, minden szélhüdéses kórjelek nélkül meghalt. Bonczolat alkalmával az agy és agytakarók visszerei vértől duzzadtak voltak , a gyomrocsokban pedig csekély mennyisé­gű viz találtatott. — ( Hamburger Zeitschrift f. die gesammte Medicin.) Agylágyulás. Egy 8 éves, görvélyes hajlamú de különben egésséges leányka több hetektől fogva növekedő részvétlenséget s ál­mosságot mutatott a mellett hogy légzése és érverése megle­hetős rendesek valának ; sem láz, sem kórjelenetek nem mu­tatkoztak , midőn a körfolyam vége felé szótalanság s a moz­dulhatlan láták kitágulása csatlakozott a fönebb elősorolt kór­jelekhez. Elgyöngülvén és elsoványodván meghalt. A bonczo­lat alkalmával az agy alapján és gyomrocsokban víz találtatott, az igen kifejlődött héjas állományban pedig néhány gümő, a kis agy egészen meg volt lágyulva , szintúgy a Varoll hidja és a nyúlt agy is, —

Next

/
Oldalképek
Tartalom