Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 4. kötet, 1-25. sz. (1843)

10. szám

- — 174 — hiányával (asthenia directa) de annyiban különbözik, liogy ott a legcsekélyebb, fokonként emelkedő ingerek alkalmazása megengedtetik, itt pedig egyedül a tengélet izgatása által jutunk czélhoz , nem a lobellenes, nem a másitó, nem az ellenizgató gyógymód által, valami kis részben, de koránt sem egészen a Hahnemann gyógymóda által. Csak a halhatatlan , mély belátásu s itéletü , széles tudományu Hartmann nyújtott kezeinkbe olly istápot, mellyre biztosan támaszkodhatunk még akkor is „si fractus illabatur orbis." Nyugodjunk meg tehát a Hartmann gyógyrendszerében, kinek tanácsának csak az egyébiránt kérlelhetlen Párkák vonakodnak engedelmeskedni. — Szabadjon" végre az itt előadottakból következő tehátlatokat vonni: 1. Az orvosnak ésszerűnek kell lenni s egy felekezethez sem kell konokul ragaszkodnia. 2. Az orvos a régi gyógykönyvekhez s közép kor orvosaihoz csak vigyázva folyamodjon a végett, hogy azokból ma czélszerü gyógytervet készítsen. 3. A hánytatok és hashajtók , valamint az érvágas s a szigorú lobellenes gyógymód alkalmazásában is vigyázó legyen. 4. A tengélet betegségei gyógyításában a Macrobiotica szabályait szigoruait szeme előtt tartsa. * •* •* Dr. Jaques nézetei a bujasenyvről. A bujasenyv köre olly rendkívül terjedelmes, s a tények méltánylása olly sok nehézségekkel összeköttetett, hogy még naponként úgy tévelygések mit igazságok vonatnak vissza és állíttatnak föl. Ha az egyes bujasenyvről irt munkákat összehasonlítja az ember, el kell bámulnia azon roppant véleménykülönbségeken , mellyek az e tárgyróli írók között mind a mai napig fönállanak. Ezen véleménykülönbség azonban leginkább e két kérdésnél tűnik elő : váljon a bujasenyves mé-