Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 2. kötet, 1-26. sz. (1842)

3. szám

— 37 —miért is könnyen átlátható , hogy ezen utánzott gyógyvizek nemcsak ott lehetnének használandók f hol a kitűzött gyógyvizet adni kívánnánk, hanem mindenütt, hol üdvös összekötés mellett valamelly oldozó vagy hashajtó só adandó lenne. Jankovich Antal m. k. Wagner János m. k. elnök. titoknok. Az 1H33-1I36- és 1837-Iien uralkodott ragályos liagyinázrul. Dr. Pólya József. (Vége.) A járvány lefutása. A járvány kezdetét állandóan jellemző epebóség 1836-ki tavasz kezdetével elenyészett, maga a bíborküteg a hijányzó epebőséggel — egy esetet vévén ki — alig mutatkozott valaha a második időszak alkalmával. Ugyanezen év nyári hónapaiban a tökéletesen kifejlett kórnak eseteivel csak ritkán lehete találkoznunk ; ekkor a keleti cholera kezde uralkodni , de augusztusban történt eltünteig csak ke* es áldozatot ragadott el. Ugyanazon évi September kezdetével néhány ágybéli hagymázok vétettek észre , mellyeknél az egész ábrázat homlokkal együtt vörösek valának, a szemek cholerás betegek példájára a szemgödörbe vonultak , a száj és nyelv kiszáradtak, az orr poros lett, a kábult betegek hányat hevertek. Ez időben a láz maga sokkal szelídebb jelenségekkel kezdődött, s a második időszak nem ügy , mint addig 7-dik , hanem többnyire 14 dik napon kezdődött. Jóllehet az 1837-diki tavasz végeztével hurutos járvány f nyár utolján pedig váltólázak jövének közbe , ugyanezen alakát mégis annyira föltartó, hogy hét nap lefolyta alatt étvágytalanság, futó melegség, csak testi mozgással sebesebb érütés , bágyadfság előznék meg magát a hideg időszakát, forróságot és fejfelé való vértódulást , az éjjeli félrebeszédek és egyéb ideges jelenségek pedig 11)—14vagy 17-dik nappal tűnnének föl. A hasmenés ugyan most ritkább lett, mint a járvány kezdetével , de annál nyakasabb és kelemetlenehb kórjel gyanánt vala tekintendő.