Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 2. kötet, 1-26. sz. (1842)

2. szám

— 26 — harmadik alaka idült bélyegü, melly leginkább öreg katonáknál és tengerészeknél fordult meg. Ez csekély hascsikarással, erőltetéssel van összekötve, mit 4—8 félig hig székletétel követ, mellyel csak néha ürül ki kevés vér. Mindezen alakoknál a bél takonyhártyájának gyuladása volt jelen ; ez első alakú vérhasnál aránylag véve heves; a másodiknál szelídebb és idült lobos bántalmakat; a harmadiknál fekélyedést lehete észrevenni. Kisé az edényrendszer is mindég fel volt izgatva ; az általános kórjelek alig tűntek föl, honnan az egész betegséget inkább helybelinek lehete nézni, s helybelileg sükerrel gyógyítani is. A csőréket különösen meglepő haszonnal adatta dr. H.; úgy szinte jó foganattal rakatott nadályokat is azalfelre , elannyira , hogy többször mitsem használván a has pióczázása érvágással összekötve, az alfél megpióczázása mintegy ketté vágta a betegséget. Azonban dr. H. gyökeres gyógymódnak korántsem tartja ezt, hai^em csak hatalmas segédeszköznek , melly a legveszedelmesebb kórjeleket hirtelen és biztos úton elűzi. — Dr. Hughes a vérhas gyógyításában először is arra vigyázott, valljon a belekben fölakadt kemény sár okozta- startja-e fenn a vérhast. Ha ezen eset volt jelen

; először is egy jó adag himbojolajt (oleum ricini) 10—20 csepp mákonyfestvénnyel adott be, vagy pedig gyönge csőrét rendölt. Székürítés után nadályokat rakatott az alfelre s ezt követőleg, borogatni hagyá az ülepet és hast, vagy pedig meleg vízbe ülteté a betege

f. Eny hűlvén a fájdalom és erőltetés, 2—3 obon keményitőbül , 15—30 csepp csillapító mákony higadékkal (liquor opii sedativus) adatolt csőrét, néha többször ismételve, belsőleg pedig valami nyákos főzetet Dower porával. Ha a fájdalom és erőltetés meg nem szűnt, vagy újólag visszatért, a pióczázást és borogatást ismételni kellett. Hasmenés vagy csikarás maradván hátra, dr. H. igen jó sükerrel használta a kénsavú rézeget mákonnyal labdacsokban. — Mi az életrendet illeti : leginkább tésztás ételekkel éljen a beteg, mikhez tejet, tojást és fahéjt adhatni. A növényfélék nem jók. (

London, med. Gaz. Vol. XXV. p. 476.)