Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 2. kötet, 1-26. sz. (1842)

15. szám

— 234 — ; fene, mellynek nehezen vethetni gátat tagcsonkitás nélkül; 4) a csonlfenének harapódzását a mellék csontokra annyiban állíthatni , mennyiben ezek néni képesek a beható oknak s így magának a betegségnek ellentállani; 5) a ritkulás képlődési hiba, megelőző jele a csont fenének, hosszas ideig a baj helybéli marad, s csak később csatlakozik hozzá a mellék csontok fenéje, s ekkor gyógyííhatlan lesz, ha az idegen testet el nem lehet távolítani, sagenyedést kiszárítás által meg nem lehet szüntetni, mert ezek szükségkéj) magok után vonják a csontszövet ritkulását; 6) ha görvélyes betvegy alatt (külső erőszak nélkül) gyuladás következtében áll be a csontszú , nagy rombolással jár, a mellék csontokra is elterjed, sőt a csonthártyát s a porczot is megragadja , és rósz szemölcsözést. hoz elő. — Mindezek után nagy különbséget lát Sz. a csontfene, s a csontszöveti ritkulás között, s állítása szerint a csont még azért nem fenés, hogy ellévén jmhulva, könnyen széttörhető. (

Revue méd. Oct. et Nov. 1841.) Négy évig a kaponyában heverő csontszálkák. Dr, Eichelberg hozza fel az esetet. 1836-ban egy naj>számosnak bizonyos építésnél nagy vas eszköz a magosból feje jobb részére hatván, a lágyrészeket leszakitá, sjobb szemét is úgy megsérté, hogy később egészen megvakult, sok időre felüdült ugyan, de elmebéli tehetségei nyilvános nyomát hordozák agybajának. — Illy állapotban 1840-ben őszkor ideglázba eselt, mellynek 8 napi szenvedés után áldozata lett. Felbontatván a kaponya , a jobb falcsont közép táján, az agykér egy helyen valóságos hegpontot, láttatott, s ez alatt három csontszálka találtatott, mellyek három negyedrész ujnyi hosszak s másfél vonalnyi szélesek valának, egy részről erősen összenővék , más részről szabadon heverének az agyon. — A bonczolás illy eredménye után kétség sem támadhat, hogy a négy év előtt fejre hatott erőszak következtében a falcsont üvegtáblája repedéséből megválván a szálkák , s az agykéren áthatva, az agyot szünetlen izgatásban tartván , okozák mind a 4 évig tartó lelki tehetségek háborifását, mind a halált megelőzte 8 napig tartó ideges tüneményű lázat is. — (Caspem Wochenschrift. 1841. Nr. 8.)