Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 2. kötet, 1-26. sz. (1842)

2. szám

— 20 —­(lett bőrpárolgás ritkán szűnt meg 24 óra elótt, hanem gyak­ran tovább igenis eltartott. Ellenben hol megzavartatott, ké­sőbben többször visszatért, de olly bőven, mint előbbi eset­ben , nem mutatkozott. Hol a beteg az első napot ágyon kí­vül tölte, ott előrement vérhevülés után, csak harmadnap le­hete izzadást tapasztalni, de ez koránsem hozott elő annyi ja­vulást, mint niellyik a betegség kezdetével állott be. Megtör­tént néha, hogy az izzadság csak ötödik nap kezdődve egész a hetedikig tartott, s elitélte a bajt. Izzadás előtt az érütés kitágult, meglágyult, hullámzó lett, s a különös savanyú szaggal biró izzadság vége felé szapora­sagra nézve csillapodva, napról napra lassúbb lett, míg végre hetedik nap a korkúlönbséghöz képest 32—55-öt lebete egy perez alatt számítni de csak fekvő helyzetben, mert járás al­kalmával előbbi lázas szaj.-oraságát újra visszanyerő, mi csu­pán nyugalom által csillapodott le. Az érverés eme változását a tagleveretésnek , fejkábulás­nak és fájdalomnak, szomjúságnak, forróságnak, köhögés­nek és egyéb jelenségeknek megszűnte követé , mindazáltal nagy maradt a inszökdeléesel párosult izomgyöngeség, apnyira hogy a különben legéletre valóbb betegek sem valának képe­sek ágyon kívül maradni. Az étvágy lassanként visszatért, az álom nyugottabb , mélyebb és tartósabb lett, a nyelv megtisz­tulva természetes színt ölte magára. A test különféle működéseinek majd hamarébb majd ké­sőbb történt visszatértével a székrekedés és izombeli gyönge­ség meg bizonyos ideig fönmaradván, 14 nap előtt ritkán enyé­szett el. Azon betegek , mellyek nem izzadtak , vagy azt gondat­lanságbul félbeszakították, vagy kik a természet jótékony ere­jéből csak egyes tagok, például homlok, és fej izzadásától és általánostul meg nem látogat! attak, vagy végre kik a be­tegséget ragály utján öröklötték, napról napra jobban elkábul­va , fejfájástol, forróságtul, nyugtalanságtol, szomjuságtol, érütési szaporaságtul , köhögéstíil, álmatlanságtól, izomgyön­geségtől és étvágytalanságtol kínoztattak; e mellett a nyelv^ ajkak és orr mind inkább száradni kezdettek , sőt némellyek­nél a rekedtség hangtalanságba ment által.

Next

/
Oldalképek
Tartalom