Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 2. kötet, 1-26. sz. (1842)

2. szám

— 20 —(lett bőrpárolgás ritkán szűnt meg 24 óra elótt, hanem gyakran tovább igenis eltartott. Ellenben hol megzavartatott, későbben többször visszatért, de olly bőven, mint előbbi esetben , nem mutatkozott. Hol a beteg az első napot ágyon kívül tölte, ott előrement vérhevülés után, csak harmadnap lehete izzadást tapasztalni, de ez koránsem hozott elő annyi javulást, mint niellyik a betegség kezdetével állott be. Megtörtént néha, hogy az izzadság csak ötödik nap kezdődve egész a hetedikig tartott, s elitélte a bajt. Izzadás előtt az érütés kitágult, meglágyult, hullámzó lett, s a különös savanyú szaggal biró izzadság vége felé szaporasagra nézve csillapodva, napról napra lassúbb lett, míg végre hetedik nap a korkúlönbséghöz képest 32—55-öt lebete egy perez alatt számítni de csak fekvő helyzetben, mert járás alkalmával előbbi lázas szaj.-oraságát újra visszanyerő, mi csupán nyugalom által csillapodott le. Az érverés eme változását a tagleveretésnek , fejkábulásnak és fájdalomnak, szomjúságnak, forróságnak, köhögésnek és egyéb jelenségeknek megszűnte követé , mindazáltal nagy maradt a inszökdeléesel párosult izomgyöngeség, apnyira hogy a különben legéletre valóbb betegek sem valának képesek ágyon kívül maradni. Az étvágy lassanként visszatért, az álom nyugottabb , mélyebb és tartósabb lett, a nyelv megtisztulva természetes színt ölte magára. A test különféle működéseinek majd hamarébb majd később történt visszatértével a székrekedés és izombeli gyöngeség meg bizonyos ideig fönmaradván, 14 nap előtt ritkán enyészett el. Azon betegek , mellyek nem izzadtak , vagy azt gondatlanságbul félbeszakították, vagy kik a természet jótékony erejéből csak egyes tagok, például homlok, és fej izzadásától és általánostul meg nem látogat! attak, vagy végre kik a betegséget ragály utján öröklötték, napról napra jobban elkábulva , fejfájástol, forróságtul, nyugtalanságtol, szomjuságtol, érütési szaporaságtul , köhögéstíil, álmatlanságtól, izomgyöngeségtől és étvágytalanságtol kínoztattak; e mellett a nyelv^ ajkak és orr mind inkább száradni kezdettek , sőt némellyeknél a rekedtség hangtalanságba ment által.