Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)

6. szám

— 92 __ nagyobb veszéllyel fenyegető tünemény mutatkozék. Dr. Hölscher azon tapasztalatait, mellyeket az 1839- 1840-ki télen uralkodó járvány alkalmával, és az ezt követő télen előforduló néhány esetnél magának szerzett, más vizsgálódni s kisérleni szeretők próbája alá bocsátja. Ezen járvány , — miután változó, nedves időjárás után az ez előtt inkább uralkodó gyuladásos kórnemtő hurutossá változók, — az alsóbb néposztály közt, kiváltképen a város igen egésségtelen részeiben fejlődött ki, és tetőpontján , élet fölött határzó ragályos erejével tovább terjedett. Legtöbb esetben következő alakban tünt föl a betegség ; több napi rosszullét után a fej szédülése s kábulása jelent meg, mit gyakran émelygés , hányás követe, több esetnél pedig a szívgödörtáj alkalmatlan nyomódása után teljes étvágytalanság mellett számtalan vizenyős , bűzös székelés , mellyeknek ugyan könnyebbülést eszközlő, de mégis erőfogyasztó hatása által kényszerű Ive érzék magokat a betegek ágyba feküdni. — Nem sokára lázas mozgalmak jelentek meg , mellyekkel kiállhatatlan hőség vala párosulva. Az első néhány éjszakát álmatlanul, vagy némellykor félrebeszélve tölték el, és a fej felé csekély vértorlódást lehete tapasztalni. Az érverés 100—110, az ingerültség magas fokát tanusitá. — A nyelv fehér kéreggel bevonva gyakran, úgy szinte a belső szájüreg is tisztátalan külsejü fekélyeket tiintete elő , s száraz, kinyujtás közben pedig reszkető volt. A hasmenés folyvást tartott, sűlyosb eseteknél önkénytelen, s öntudatlanul székelés állott be. — Hol a hasmenés megszűnt, az életveszély mindig fenyegetőbb leve. Gyakran már ezen hasmenés alatt, mindjárta betegség kezdetével mutatkozott ama sajátságos, legalább az ujjak nyomására érezhető fájdalom a csip-kődök tájékon (regio iliaco-colica) , melly a bélfekélyedésre való hajlandóságot elárulta. Azonban volt légyen bár jelen e fájdalom , vagy nem, az all est mégis mindig feszült, s többé vagy kevesbbé felpuffadt vala. A némellykor megjelent, de majd mindig csak részletes izzadás épen olly kévéssé volt bírálati jelentőségű, mint a többnyire vastag s tésztás üledékii (urina jumentosa) igen büdös vizellet. — Lényeges javulás olly eseteknél , hol kedvező eredményt lebete várni, mindig csak akkor mutatkozék , ha a székelés pépnemű, lassankint gyérebb és kevesbbé rossz szagú lenni kezde. A gyó-