Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)

25. szám

— 395 —gyen tehát szabad, régiek példájára a hamv vedret inkáb olly képekkel koszorúzni. mellyek hatalmas szálakkal a virító léthez szövetkezzenek. E feladatnak, úgy vélem , leginkáb megfelelhetek, ha éltének rövid történetiratát bocsátandom előre, azt lelki életének némü vázlatával kisérendem , kogy abból az ő — mint gyakorló orvos és mint e társulati tag — élete előnkbe tűnjék; végre pedig megemlítem, mikép volna pótolható társulatunknak e vesztesége, mit leginkább colíegialis viszonyaink méltánylása által remélek elérhetni. Szuhány Márfon 1792-ben ltochfalván, Gömörmegyében, szegény, de tisztes szüléktől származott. Gyöngéd korában elvesztvén attyát, ez által elég korán megismerkedett az élet bajaival. Tanulnivágya a rozsnyói iskolába vonzá őt, hol Sárkány és Farkas professorok alatt 1808-ig a magyar és latin nyelvet tanulá. Ekkor a német nyelv kedveért Eperjesre ment, hol a hires Karlovszky Zsigmond tanítványa lett, ki lelkében a régi classikusok iránti tüzet úgy fellobbantá , hogy ő egész élte végéig legnagyobb gyönyörét lelte azokban. Eperjesről 1811-ben mint nevelő Liptómegyébe ment, honnét egy év múlva Pozsonyba került, hol Staniszlaides, Fábry, Grosz és Bilnicza oktatásai által magát a külhoni egyetemek látogatására készité. Hogy az ehez szükséges eszközökhez eljuthasson, az akkoron üres Nógrád-megyebeli Guta-i iskolatanitó hivatalt fogadá el, mellyet egy évig ellátván , 1815-ben erről lemondott s Bécsbe költözött, hogy az ottani egyetemnél a gyógytudományokbul a doctori rangot elnyerhesse. 1820-ban mint doctor visszatért Nógrádba s Berczelen telepedett meg, hol 1823-ig terjedt és szerencsés praxist üzöít. Ez évben itt nálunk szállt meg, s a tudományos művészetet 18 évig gyakorlá. 1841-dik év septemb. 24-kén rögtön hatalmat vőn rajta egy kór, melly őt még élte erejében, 50-ik évében , ez élet terhei alól fölmenté. Irodalmi müveiből, több kéziratokon kívül, következők jelentek meg nyomtatásban: 1.) Zora, egy novella; 2.) A nőnem neveléséről, értekezés az 1834-ki Társalkodóban ; 3.) Az 1831-ki choleráról. — Hogy önöknek az elhunyt jellemét rajzolhassam, nagy könnyebségemre szolgáland , önöket annak külsejére mégfegyszer visszaemlékeztetnem: mikép ő szerényen öltözködve, komoly nyugodtan s némi méltósággal járt kelt; mikép ugyan