Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)
23. szám
~ 360 —. Gyógymód (therapia). Elógátlós (prophylaxis). A megóvás tett körül észrevételeim és kísérleteim ismét csak azt bizonyiták , hogy valódi himlő ellen nincs egyéb védszer az oltásnál; a himlőké ellen pedig a viszonoltásnál (revaccinatio.) A himlő orvoslásában mindég szem előtt kell tartanunk, hogy a hi mlőméreg által okozott bőrgyuladás szükséges föltétel a betegségnek rendes folyamatára és szerencsés kimenetelére; azért is a lobnak elnyomása szintolly nagy hiba volna az orvos részéről, mintha azt minden esetnél csak magára hagyná, és annak dühét nem igyekeznék mérsékelni. Fő dolog tehát: a bőr és a többi el- és kiválasztó életműk (organa se= et excretoria) közt az egyensúlyt feltartani; igy a szék - és a hngyválasztásnak gyönge előmozdítása szükséges ugyan, de ngy , hogy általa a bőr működése ne akadályoztassék — és fordítva. A valódi himlőnek minden stadiuma az orvosnak más más figyelmét kívánja; és pedig: Az első időszakban számos esetnél elég volt a betegeket levegő viszonyaitól elzárni és annak alkalmas életrendet szabni: más esetekben enyhitő, izzasztó főzetek kicsiny adagu sóval ii. m. zilizgyökér és keserédes (dulcamara) , ökörfarkkóró (verbascum), hársfa és bodzavirág keserű sóval, eczetsavval, szikaggal, stb. Némelly esetben , midőn ezen stadium vége felé a forróláz nagy fokra emelkedett és a bőr nem eléggé működött , a hánytató borkőnek kis adagban legjobb hasznát tapasztaltam. Hol pedig csorvás bélyeg forgott fen, ott ugyan a hánytató borkő, mint hánytató nemcsak a betegséget, de a himlő kiütését is nagyon könnyítette. Az első időszaknak végén sokszor bekövetkezett rángatódzást (convulsiones) és félrebeszélést izzasztók, hasoldók , makacsabb esetekben keserédes (dulcamara) gyökünké, (Valeriana) s ugyanazon időben mustár tészta használatával csendesitém le. Második időszakban többnyire az elsőben kezdett gyógymódot némelly módosítással folytatám ; kivévén, hol torokvagy szemlob fenyegetett, melly esetben pióczával , enyhitő száj- és szervizzel éltem. Két esetben pedig , midőn a lobláz és székrekedés igen nagy mértékben állott be , az édes higanyt
