Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)

2. szám

— 28 __ laniennyi ferde és egyenes szemizmoknak át— vagy ki is kell metéltetni, míg rá tok kerülend a sor.— Az, amott avval a térdizesiile'si vízkárral csak menjen Isten nevében haza , míg járni nem tudand, majd akkor különös kedvezésből egy üjdon új methodus szerént fogjuk tagját lemetszeni. — Miért nincs a hitványnak inkább buczkós lába ? — íme egy tökéletes kalibanpofa, azt hiszem , ennek az embernek valami kinövése van felső álcsontjának üregében . igen ha azt is valami idegműködésbeli változás (veränderte Nerventhätigkeit) által le lehetne demonstrálni, akkor biz csak kiirtanánk azt, valamint hebegőknél közös taps között kivágunk a nyelvből egy darabot, kétségkívül ezt sem lehetne mindenkire bizni. — Ugy van, mi attól a daemoni vérzéstől nem rettegünk , — inert ha elegendő mennyiségnyi elfolyt már belőle, ugy bizonnyal megálland , és — a hebegő örökre gyógyulva lesz. — De hogyan áll a dolog a sérvmetszéssel? kérdé az ódivatú (spiessbiirgerlich) Richter. — Vagytok e már eléggé biztosítva a hasfolotli üte'r (artéria epigastrica) sértése ellen ? — van e biztos szeretők és eszközötök , hogy ezen sértésre ráösmerhessetek és a daemoni vérzést megállíthassátok? — O nekünk illyes anatomicus kicsinységekre ma már többé szükségünk nincs, azok csak akadályoznának bennünket. Ha minden sérvmetszésnél fontolgatni akarnánk, mit érhetnénk mindent késünkkel, ugy valóban keveset metélgetnénk. Mindenesetre lesz valamelly anatómus olly szives, hogy eső után előmutatja, mit metszettünk tulajdonképen, — Az alatt mi k csukódott sérveinket legegyszerűbb módon operáljuk, először is bőrránczot képelünk, felnyitjuk a sérvzacskót sőt bizonyos körülmények között a belet is egyszersmind , kitágítjuk a hasgyürút, a nélkül hogy sokat gondolnánk vele , vallyon föl és be , vagy le és kifelé stb. — Ha a beteg műtét közben kiadja lelkét, legalább „macte virtute"/ Az emberek bámulják merészségünket, még rendekkel diszesítenek , sőt czímekkel is fölékesítenek bennünket. A jó Richter meg csóválta ősz fejét, eleget hallott, egy ,,Aiich'io son pit lore" rebegett ajkain , — de magába fojtá azt. — Hogy megy dolga, kérdezé továbbá Graefe — Rust — Wallher — és Langenbeck-nek , mint olly férfiaknak, kiknek hire a csillagokon t ul, tehát hozzánk is eljutott ? — Graefe ? Rust? az ő idejük lefolyt, ők leléptek már , s való-