Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)
20. szám
— 318 —eszközeit nélkülözni, mint társai kárára legcsekélyebbet is vállalni fel, s ezért minden jó erkölcsi jellemmel birók szeretetét és tiszteletét megnyerte Az orvostudományban és művészetben élte fogytáig fáradozott, s ámbár orvosi munkát tulajdonkép egyet sem adott ki, de literariai dolgozati által, mellyek különböző időszaki, névszerint: Hesperus , Orvosi tár , és Schmidts Jahrbücher — iratokban közöltettek, az orvosliterateráriai világ előtt igenis ösmeretes volt. 1765-ben márezhó 25-kén Morvaország Gruszbach falvában, hol attya Gundacker Mihál gróf uradalmi igazgatója volt, született: három éves korában szüléitől megfosztatva, őt a föntebb említett gróf tulajdon költségén egy volt Jesuita által Kobodunban szorosan vallás-erkölcsi elvek szerint nevelteté , inellyeket Windisch azután is egész életében vallott. Végezvén Pobodunban philosophiai tanulmányait, és azután a bécsi katonai József-academiában három éves sebészi pályáját, mivel a franczia nyelvet tudá , mint alsóbb sebész a Murray gyalogezreddel austriai Belgiumba küldetett, hol részint Bruxellben, részint Lowanban időzve, a boneztan művelésében különös buzgalommal fáradozott; azután lowani egyetemben orvossebészpályát kezde folytatni, mellyet mindazáltal két év múlva az ugyanakkor támadt pártütés miatt Belgiumban , abban hagyni és 1787-ben a föntebb említett ezreddel Austriába viszszatérni kényszerítetett. Miután József császár következő évben, úgymint 1788-an a törökök ellen hadat indított, Windisch mint főorvos alkalmaztatott a tábori kórházakban, mellyek a sereget követték. Ezen szerencsétlen háború alatt volt alkalma Windischnek mindennemű tapasztalás szerzésére, melly jövendő pályáján vezércsillagul szolgált. Többi közt volt alkalma akkor az austriai seregben kegyetlen dühöngő ragályos vérbast, melly részint a szerencsétlenül folytatott háború következményeiből, részint a légalkatból származék, s a katonák ezereit. elragadá, kiösmerni. Többek közt sok orvosok is hunytak el, ugy hogy Windischiink 24 éves korában egy nagy kórházban , mivel minden egyéb orvosok elhaltak, egyedüli felügyelő volt. A halandóság ezen ragály közben, mint tudva van, rettentő volt, minek a sereg rosz ellátásából s a betegeknek kórházakbani történt módfölötti megszaporodtábol szükségkép kelle erednie.