Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)

18. szám

— 280 — Végbél — vagy gáttáji kelések gyakorta tüdősorvadást gyaníttatnak. — Sorvadásos betegeknél nem szabad a végbélsipolyt (íistula ani) műteni, mert ez csak a mellbaj haladását siettetné. — Ha a beteg , hasán véghözvitt műtét után mellszorulásrol, fulladozásrul, fájdalornrul a mellcsont mögött, stb. panaszkodik, ugy haskérlobtul félhetni. Szinte az is biztos jele a haskér vagy béllobnak, ha egyéb jelenségek mellett a hasfalak fölötte hátfelé vonulnak. — Kórházakban láthatni betegeket, kiknél egymás után a test minden részein tályogok mutatkoznak anélkül, hogy általános vagy helybéli lobos változások előznék meg azokat. Ez genyes nedvalkatra (diathesis purulenta) mutat, hol mondani lehetne, hogyageny majd minden gyuladás nélkül termődik. — Dupuytren mondja , hogy a lábfejet foglaló orbáncz mindég veszedelmes , mert ez nemcsak genyedésbe megy által, de a bóremésztés után a lemeztelenített inak el szoktak halni. — Egésséges részekben a gyuladás rendes szakait megfutván végre alábbhagy, ellenben beteges életmüvekben idült természetet öltve magára számíthatlan roncsolást okozand. — Ifjabb egyéneknél a szürke hályog a lencsetokban , öregeknél pedig magában a lencsében fejlik ki. — Valamennyi himlőtályogok a csont és annak hártyája közt léteznek; az előbbi duzzadt és sequester képződik, többnyire azonban csak csontdaganatot szokott ezen baj okozni a körülfekvő lágy részek megemésztésével. — Ha körömméregnél (panaritium) bemetszés után tetemes daganat, feszülés és sipolyok (íistulae) maradnak vissza, akkor az inak elhalnak és kileveledznek. Ezek kihullásával behegednek a sipolynyilások, eloszlik a lobos feszülés, s lassanként rendes állapotra jutnak a beteges ujperczek. — A vándorló orbáncz közönségesen genyedésbe megy át, itta tályogok gyakorta fájdalom és a beteg tudta nélkül támadnak. Ezen kórfolyam azt ábrázolja, mi a test belsejében nem ritkán történik : belső gyuladások kezdődnek , növekednek és genyedésbe mennek a nélkül, hogy fájdalmat , lázt, vagy egyéb kíil jelenséget tapasztalni lehetne. — Dupuytren első vette észre, hogy a csontvégek porczaikat és savós hártyáikat elveszthetik szú hozzájárulása nélkül; ekkor az egymásnak felelő csontfölületek elefántcsont keménységüekké változnak. — Gyakorta fölcserélik az alkar külön töréseit, pedig igen fontos azok szigorú megkülönbözteté-