Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)

14. szám

- 224 marad vissza, főleg ha öröklött baj, testi külemény, mélakóros mérsékmény, vagy másithatlan életviszonyok szolgáltak a betegségnek alapúi. A mélakór leggyakrabban megrögzött eszmét hagy hátra maga után, mi holtiglan tart; mig a többi jelek általán véve, s különösen a kedély bántalmait tolmácsolok naponkint tünedeznek. Életveszély kevesbé fenyegeti az orvost méla-, mint bőszkórban , habár legmagasb fokán, gutaütés következtiben okozhat is halált. Szélhűdés szinte gyérebben fordul elő méla- , mint bőszkórban, ámde az idegrendszer teljes kimerülése, sorvadály, lassan emésztő láz , tüdővész, és vízkor vajmi gyakori következménye. A kór okai. Az elmekórokat előidéző általános okok méla- s bőezkórt egyaránt szülhetnek. A mélakór érettkorban aránylag véve gyakoribb, mint ifjúkorban, mire a mélakóros mérsékme'ny, öröklött hajlam, terhesség, altesti bajok, hasi vérteliség, az ülést kivánó életmód következtiben elhanyagolt testmozgás-s gyakorlat, és a kedélyt leverő tárgyak kitünőleg előkészítik az életmúséget. A mélakór legközelebbi oka, valószínűleg az agy érzést közvetítő részeinek kórosan emelkedett életerejében alapszik, mellynek szerfölötti tartós ingerültsége által az agy mozgást közvetítő részének tehetsége aránylag elnyomatik. Az említett agyrész tul- s gyakran visszatérő-ingerültsége elvégre ennek betegesen izgatott állapotját okozza , mi aztán a kártékony befolyás elhárítása után is önálló kórfolyamkint szünet nélkül tart. Az agy illyes ingerült voltát; lelket és erkölcsöt érdeklő befolyások szintúgy szülhetik, miként a test különféle bajain, rendszerint ugyanazon idóben vagy egymásután következve s egymást fölváltva segítik elő, mind a kétrendbeli okok a mélakór kifejlődését. K. T. Nyomatik Trattner-Károlyi betűivel.