Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)

14. szám

— 220 — Mélakór, fekete epekór, búskomorság (melancholia.) A kór nemei. A mélakór, mint szinte a bőszkór (mania), eredetileg kedélybetegség, mihez később az értelmi s akarattehetség sajátszerű bántalmai ollyaténkép csatlakoznak , hogy e három működés egyike sem maradhat külön válva egészen sértetlen, kitünőleg szenvedői szerep pedig egyiknek szintúgy, mint másiknak juthat. E?. okból, a mélakórnak három nemét különböztethetni meg, a lélek , kedély és akarattehetség kitűnő bán talmai szerint. 1. Komorság, szomorúság. E baj akkor tapasztaltatik, ha kiváltképen a kedély szenved. A beteg félénk, visszatartózkodó, saját eszméivel bíbelődő ; az önérzet nála egészen szenvedői állapotban van. Az értelmi s akarattehetség a mélakor e neménél csak kis mértékben, jelszerűleg és járulékosan részesül bántalmakban. A beteg szabályszerűen gondolkodik , és itél; s meg tudja különböztetni egymástol a kültárgyakat; ismeri az ő , meg világi dolgok közt való viszonyt. 2. Mélyelmüség, elmehdbor; e bajt a lélek azon állapota teszi, miszerint az eszmék és beszéd zavartak, visszásak. E nemét a mélakórnak mindenkor komorság előzi meg , ámde azért a mélyelmüség fokonkénti fejlődésével amannak jelei mindinkább háttérbe szoríttatnak. A beteg nem árul el annyi fájdalmat, szenvedést; nem olly félénk és aggódó, nem is annyira tehetetlen s gyáva, mint az első nembeli. 3. Konokság, makacsság , megátalkodottság ; e baj az akarattehetség azon beteges voltában gyökeredzik, miszerint minden ösztönnek és felszólításnak — ezt vagy amazt tenni s végezni ellentáll. A mélakór e neme, ugy szinte a két elsőbb, különféle módosítások alá van vetve , s most kisebb, majd nagyobb mértékben jelenhetik meg, és fokozatba nézve sokféle. A kór fajai. A mélakór fajai az okok kíilönféleségétől és a jelek kitűnőbb voltától függenek. Ezelőtt a fajak szinte a nemek kö-