Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)
14. szám
— 210 — nyertünk. Ezen vizzelegyelített kéksav 100 részben csak négy rész tiszta kéksavat foglalt. A készítési időközben, hat szemer eczetsavas szoral (acetas strychninae) adatott be a lónak , melly az ajkak csekély rángatódzásain kivűl semmi nevezetes változást nem okozott. Miután az eczetsavas szoral beadására másfél óra'elfolyt volna, az ujonan készíttetett kéksavból egy macskának három csép adatott be , melly görcsök és vonaglások közt 15 inásodpercz alatt elveszett. A többi mennyiség a lónak szájába öntetett, melly 12 másodpercz után szédelgésbe esvén , melső végtagai előre , a hátsókat hátrafelé feszitvén , öszverogyott, s miután kétszer hasztalanul törekedvén lábra állani, mindannyiszor földre rogyott volna , a fekvő állaton következő tüneményeket vettünk észre: a.) Mindjárt a harmadik öszverogyás után , mind a négy lábaknak rángatódzásait, mellyek nem sokára állandó görcsbe mentek által, megmaradván azonban az izek hajlékonysága. b.) A lélegzésnek sebességét olly erőszakos horpasz veréssel, mint ez a fenésedéshöz közeledő tüdőlobban szokott történni. c.) A szívnek mindkét oldali erőszakos, s igen sebes verését. A méreg beadás előtt 40-szer ütött a sziv, mintazegésséges lovaknál történni szokott, s csak a baloldalon volt észrevehető , minden erőszakos hullámzás nélkül. Ezen esetben a szív előbb 60, utóbb 80, 120 s végre 160-at ütött egy perez alatt, az iitérverés nem volt érezhető. Hlyen szapora szívverés a legnagyobb gyuladásokban is alig jő elő.— Ment ül sebesebben vert a sziv, annál sebesebb, de tökéletlenebb is lett a lélegzés s nyílt szájjal történt, a lovak természete ellen, mellyek nem a szájon, hanem az orrlikakon lélegzenek. d.) A végtagok hidegülését, melly a pataszegélytűi kezdőleg, annál tovább tei jedett, mentül sebesebb lett a lélegzés és szívverés , s egész a csánk és könyökizülésig terjedett. e.) A bőr egyenetlen mérsékletét, melly elől melegebb, s a sziv talán legforróbb volt. f.) A takonyhártyák szintelenségét, s bő izzadását a kiilbőrnek. g.) Nagy érzéketlenségét az állatnak , ugy hogy a fül széthasitására sem mozdult legkisebbet sem.
