Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)

12. szám

— 182 — ható inger folyvást fenmarad. Minden egyéb kórjel mutatkozása nélkül a beteg most említett dngulását azonnal komolyabb jelentőségűnek lenni tapasztalja, s csakugyan nem sokára szorongatás , nyugtalanság, végtagi hidegség veszik körűi , e mellett hasa is hidegülvén , álmatlan és folytonos hánykolódástol kisért éjszakák állnak be. A székerőltetést nem ritkán végbeli takonyfolyás követi, mire a has fölpuffad , s a beteg abban metsző és minden mozgásra növekedő fájdalmat érez; azonban a fej és mell minden bajtol szabad marad , valamint a vizeilés is , s ámbár a nagyobb szomjúság alig hibázik valaha , mindazáltal láz nincs jelen. — Ezen állapotban még néha képes a beteg meleg fűszeres borogatások stb. által magán enyhíteni, azonban a baj csak folyvást növekedik, s a has annyira fájdalmas lesz , hogy legkisebb tapintat is tűrhetetlen lévén, egyszersmind a vizkórhoz hasonló hullámzást lehet érezni. Közönségesen a föl has táján egy kemény és nyomásra igen fájdalmas daganatot lehet észrevenni, s az erősbödő szomjúsággal böfögések is tapasztalhatók , mel'yek gyakrabban épen nem könnyebbítő hányásba mennek át ; a halvány vizelletben könnyebb felhőcske mutatkozván, a sebes érütés keményre változik; vannak esetek , hol bő izzadozás mellett mocskos nyálkával fedett nyelv, szívgödörtáji szorongatás, nehéz lélekzés és szívdobogás tapasztalható , mikoron szinte hólyageröltetés is mutogatja magát a nélkül, hogy néhány csép vizelletnél több elmehetne. Mindezen változások rohamként késő délután szoktak beköszönteni, de a fő jelenségek, úgymint hasszorulás, stb. rohamenyhüléskor is folyvást fenmaradnak. Az általános hogylét legnagyobb mértékben lepetve van, a halvány, levert beteg nincs ugyan minden részvét nélkül , de ágyon kívüli mozgásra egészen tehetetlen, elvesztvén étvágyát, álomban is egyedül fájdalomtul ment órák közben részesülhet. Az igazi lázas mozgások még most is hibáznak tulajdonképen , a kieresztett vér sem enyhülést nem szerez f sem lobhártyával nem bir, s a fölébredt szívmunkaságot inkább pótlékul lehet tekintenünk az alhasi edényekben létező tompaság miatt s valódi lázas visszahatásnak épen nem. Ezen baj idült lefolyással, s általános crisisekkel nem bir, mert a közbejövő székletételeket és részletes izzadságot csak ideiglenes változásoknak tekinthetni, mint a váltólázas ostromokra