Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)

10. szám

— 160 — 7. Az érzékenység általában fölemelkedett, és minden külső behatás aránylag igen nagy s könnyen kellemetlenné s fájdalmassá fajuló benyomást gyakorol reá. A mélakóros hideg, meleg, világosság, por, füst stb. iránt igen gyakran érzékeny. Az ennyire fölmagasztalt érzékenység, néha szövetkezve tapasztaltatik a test most egyik, majd másik részén jelenkező fájdalmas érzettel. A kór magasb fokán természetesen kialszik az idegek érzékenysége, mikor a legsulyosb testi bajokat sem veheti a beteg észre. 8. Érzéki csalódások is gyakran fordulnak elő arnélakórnál ; s illyenek: bizonyos hangnak, snesznek képzelt hallása, mi a beteget űzi minduntalan. Az Ízlésben is gyakran mutatkozik csalódáson épült baj ; s innen van ama gondolat, miszerint a betegek néha megmérgezetteknek hiszik magokat. — A látás és szaglás-érzékek eltérése ritkább tünemény; ámde azon képzelődés, mintha testök egyes tagai elváltoztak volna, s kigyók, békák stb. léteznének agyukban vagy altestökben, igen gyakran előforduló baj. — 9. Álmatlanságot ritkábban tapasztalhatni. A mélakórosak jól alusznak , kivált reggeli órákban és későcske ébrednek föl; fölébredvén, rendszerént bágyadtak, s panaszkodnak, hogy az álom nem xijitá meg testöket. C.) Az erkölcsöt érdeklő kórjelek. Altalán véve, ezen kórjelek rendszerént a betegben tapasztalható szenvedői állapotnak , és az érzékeuység felmagasztaltságának felelnek meg. A beteg többnyire módnélkül léiekismeretes , a gondolat, hogy ő igen rossz , s bűnnel terhelt, szünetlen gyötri. Legtöbb esetben igen bizodalmatlan, gyanakodó , szeszélyes, önfejű, kislelkű , s maga iránt legönzőbb. Valóban , sokkal inkább elfoglalva van ön becses személyével, hogysem másokra is kiterjeszthetné gondját s részvéttel viseltetnék embertársaihoz. Önmagába zárkózva, s tévelyébe merülve szellemi s erkölcsi tekintetben elszigetelve van az emberi társaságtól. Mihelyt a beteg kigyógyul bajából, visszakapja tehetségeit, s az leend, ki annak előtte volt. E kevésből kitetszik , hogy a beteg egyén szellemi s erkölcsi élete , épen olly kevéssé szenved , mint a testi; hogy az egyetemes élet ezen oldalát illető kórjelek nem lényegesek, hanem sokkal inkább csak járulékosak (accessorius) és jelszerííek (symptomaticus). — K. T. Nyomatik. Trattncr Károlyi betűivel.