Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)

10. szám

— 153 — koznak , minők az érzéki csalódások , erkölcstelenség , stb. — keveset tesznek a mélákért megismérhetni s határozhatni, 4és csupán a lelki betegségekkel való oki viszonyoknál fogva némelly kóresetekben fontosak és jelentékesek. — A.) A lelket érdeklő kór jelek. 1. A magaviseletben és érzésben való rendellenesség. A inélakóros egész magaviselete másforma mint egyébkor, más mint az egésséges emberé. Tekintete s arczvonásai szomorúság , szenvedés , panasz , aggály, félelem , és bosszúság tolmácsai. Szemei zavarosak, sokszor oldalvást irányozvák, földre szögezvék , merevedtek ; orczái gyakran be vannak esve, homloka redőkbe vonva. Az őrjöngésnél tapasztalni szokott élénkség, mozgékonyság helyett, az arczvonások, hang, tagjártatás, menés , állás és testtartás örök egyformasága észrevehető , miket lomhaság , leverettség , aggály és határozatlanság bélyegez. A beteg gyakran nyugtalan, sohajtozva, jajveszékelve , siránkozva , panaszkodva , kezeit összekűcsolva jár fel s alá, vagy pedig órákig ágyban henyélni, ülni vagy állni hajlandó gondolatiba mélyedve, sőt a betegség legmagasb fokán néha merev s mozdulatlan állapotban van. A mélakóros minden kültárgy s befolyás iránt szembetünőleg közönbös. Gyakran olly önfejű, s nyakas, hogy, bár miként unszoltassék is önalkotta világából kilépni, megvetve minden kérelmet, s ösztönt saját eszméivel s érzeményeivel bíbelődik. Néha pedig önninagátol fölrezzenve elmélyedéséből olly haragra lobban s dühösségbe jő , hogy valóságos őrjöngőnek gondolnád. Mélakórnál a tagjártatás és magaviselet kóros tüneményei épen olly sokfélék, mint az előidéző okúi szolgáló leverő indulatok és szenvedélyek; a kedélyhangulat, a szenvedés, fájdalom valamennyi alakjában feltűnhet, mint szomorúság, aggály, búbánat, bosszúság , kislelkűség, félelem, kétségbeesés, stb. — A kedélybetegség különféle formáit csak az által különböztethetni meg az egésséges lélek rokon állapotáfol, ha mértéken túliak , eredetök okát nem tudhatni, a külbefolyásoklól függetlenek ; mert az egésséges lélek is hajlandó kedélyzajongás következtében elzárkózni a külvilágtol és magába vonulni. —