Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)
1. szám
eletnek. üzen átmenő szakokhoz, járulnak azontúl közönségesen váltó és könnyebb csorva-ideges lázak, mint előzői erősebb nyári betegségeknek. A mint a nyár éghajlatunk alatt a telet terjedelmére nézve túlhaladja, a szerént nemcsak hosszabban tartó, de egyszersmind nagyobb számú csorvás betegségek is fordulnak elő. Ezen nyári betegségek magasabb szellős vidékeken, egyszersmind lobos jelök által nem ritkán a nap túlnyomó életerejére is mutatnak ; j'gy például nem ritkán párosul a váltó és epeláz lobos természettel, valamint ellenkezőleg egyenlően forró nyári napokon , igen mélyen fekvő vidékeken, vagy rossz kigőzölgéssel telt mocskos helyeken a uapnak eme ingerlő befolyása minden eredmény nélkül marad , annyira hogy csorvás kóros állapotok fej lenek ki olly jelenségekkel , mellyek a gyuladásokkal épen ellenirányban állanak , illyenek p. o. az úgynevezett rothasztó betegségek. így tehát, valamint egy részről csupán két világos évszak és nekiek megfelelő beteges állapot létezik, ugy másrészről csekély véleményem szerént csak kétféle, tudniillik lobos és csorvás állandó kórállapot létezhetik, s a többi változások csupén átmenetes szakokat képeznek. Akarmelly nevek adassanak is ezen két kórállapotnak , p. o. agy és duczrendszerbeli, — erőtulságos lobos és erőhijányos ideges. — üteres és visszeres; mi mindég csak a fölebb emiitetteket értendjük alatta. A hurut, nátha, csúz , váltóláz, vérhas csupán kitiinőleg uralkodó csorvás állandó kórállapot melletti átmenetelek. Ezen állandó kórállapot hatalmas befolyásában , minden esztendős, vagy közbeeső járványos, sőt a szórványos és idült betegségek is részt vesznek. így látunk p. o. hagymázjárványokat kitűnő lobos állandó kórállapot mellett lobos jellemet magukra ölteni, s megfordítva tapasztalhatjuk , hogy a gyuladások, télen nyilvános csorvás állandó kórállapot uralkodásával, visszeres tulajdont vesznek föl. Szinte ezen az w) Nem híjában jeleli ki Knolz ennek föltüntét és jelentőségét ezen szavakkal: „Der katan hös-rheumatische Lateral- Character'' Oesterreich. Jahrbücher. Neue Folge XXIII. Bd. 2. St. S, 322.