Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)

1. szám

eletnek. üzen átmenő szakokhoz, járulnak azontúl közön­ségesen váltó és könnyebb csorva-ideges lázak, mint előzői erősebb nyári betegségeknek. A mint a nyár éghajlatunk alatt a telet terjedelmére nézve túlhaladja, a szerént nemcsak hosszabban tartó, de egyszersmind nagyobb számú csorvás betegségek is fordul­nak elő. Ezen nyári betegségek magasabb szellős vidékeken, egyszersmind lobos jelök által nem ritkán a nap túlnyomó életerejére is mutatnak ; j'gy például nem ritkán párosul a váltó és epeláz lobos természettel, valamint ellenkezőleg egyenlően forró nyári napokon , igen mélyen fekvő vidéke­ken, vagy rossz kigőzölgéssel telt mocskos helyeken a uap­nak eme ingerlő befolyása minden eredmény nélkül marad , annyira hogy csorvás kóros állapotok fej lenek ki olly jelen­ségekkel , mellyek a gyuladásokkal épen ellenirányban álla­nak , illyenek p. o. az úgynevezett rothasztó betegségek. így tehát, valamint egy részről csupán két világos év­szak és nekiek megfelelő beteges állapot létezik, ugy másrész­ről csekély véleményem szerént csak kétféle, tudniillik lobos és csorvás állandó kórállapot létezhetik, s a többi változások csupén átmenetes szakokat képeznek. Akarmelly nevek adassanak is ezen két kórállapotnak , p. o. agy és duczrendszerbeli, — erőtulságos lobos és erő­hijányos ideges. — üteres és visszeres; mi mindég csak a fölebb emiitetteket értendjük alatta. A hurut, nátha, csúz , váltóláz, vérhas csupán kitiinőleg uralkodó csorvás állandó kórállapot melletti átmenetelek. Ezen állandó kórállapot hatalmas befolyásában , minden esztendős, vagy közbeeső járványos, sőt a szórványos és idült betegségek is részt vesznek. így látunk p. o. hagymáz­járványokat kitűnő lobos állandó kórállapot mellett lobos jel­lemet magukra ölteni, s megfordítva tapasztalhatjuk , hogy a gyuladások, télen nyilvános csorvás állandó kórállapot ural­kodásával, visszeres tulajdont vesznek föl. Szinte ezen az w) Nem híjában jeleli ki Knolz ennek föltüntét és jelentőségét ezen szavakkal: „Der katan hös-rheumatische Lateral- Character'' Oester­reich. Jahrbücher. Neue Folge XXIII. Bd. 2. St. S, 322.

Next

/
Oldalképek
Tartalom