Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

1-7. szám

( 54 ) . hazánk kielégítő orvosi leírásának nélkülözése, gyakorlati pályánkon, úgy hiszem mindnyájunkat legérzékenyebben sujt. — S ha bár ezen nélkülözést idő folytával , temérdek küzdések után irányt nyerve , saját tapasztalásunknak eredményeivel fedezhetjük, s tehetségcinkszerént előbb utóbb fedezzük is;— azt mégis kezdetben rövidebb vagy hosszabb időig még is mindnyájan megsínlettük. — Mert midőn pályánkat végezvén, hazánknak egymástól annyira különböző részein letelepedünk tanulmányaink öszvegével, mint vándor szatócs tarka vegyületéi árczikkjeivel; hasznos isméretekkel elég bőven ellátott tárunkban hijányzik az iránytű , melly a sokszor sajátszerű, s majdnem egészen ismeretlen helyviszonyokon keresztül kijelelje azon pontot, honnan jövendő küzdelmeink térét, s a meggyőzendő ellenségnek helyhez tapadt egyéniségét áttekintve azon fegyvereket választhassuk, mellyek az adott körülményekben legjobb szolgálatot teendők. Megtörténik ekkor, hogy az „ Ornatissimus virvezérkönyv hiányában ollyan fegyverekkel kezd vitézkedni, mellyek a. tanított általánosságban jók ugyan, és a mellyeket másutt jó sikerrel használtatni látott, de a mellyek azon helyviszonyokban vagy épen rosszak, vagy legalább nem a legjobbak. Igaz ugyan, hogy a gyógyászatnak a természet örök törvényeiből helyesen leszármaztatott alap-elveit sem idő sem hely meg nem változtatja; és azt sem tagadom hogy azokból a végetlen különféleségü gyakorlati szabályokat a nyomosán gondolkodó fő ügyesen fogja kivonni; de az is bizonyos, hogy az ebbeli kiképzés időbe kerül és fáradságba, azonkívül pedig pályánknak épen azon szakába esik , melly óriási nehézségekkel úgyis elegendően körűi van torlasztva , inellynek ez okból ápolásra, könnyítésre, utasitásra valamint legnagyobb szüksége , ugy legtöbb igénye is vagyon. — S midőn az ember életét sokkal becsesb kincsnek vallom , hogy sem az ennek biztositását czélzó ismeretek szerzését bár milly jelességű