Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

1-7. szám

( 45 ) . lovai) Miklovai; Műrmarosban a szaplonczai; Szathmárban a Bikszárdi. A sósvasasak kevesek, de nemesek: mint az Ugodi, Füredi, mellyek minden idegent felül haladnak. Ezekről a régibb időkből körűlbelől csak annyit tudunk : hogy a 17-dik század utolján olasz Gróf Marsigli vizsgálta az Égiikuti vagy Zugot vizeket Erdélyben. A 18-dik század utolján vizsgáltak a magyarhoniak közül egynehányat Adámy Pál magyar , s Nyúlás erdélyi születés , Winterte, Crancz Jakul s Kilaibel kinek raun' ' te káját boldog emlékezetű Schusterünk bocsátá közre. O maga is többeket nevezetesen : a Füredieket, a Mehádiait , Harkányit, Pestieket vizsgálá. Fáradoztak még ez ügy mellett: Werle , Wágner, Sigmund , Szadler. De legnagyobb hévvel fogá fel e tárgyat Tognio Lajos ur, ki e nagy szám kozzűl már 348at vizsgált meg. 43-ban ibolót és bromot talált. Ezen férfi tudományától s szorgalmától bízvást várhatjuk, hogy egykoron tökélletes hydrographiával dicsekedhetünk. S imé előadám csekély tehetségem szerint, s az alkalomhoz képest, a vegytannak hazánkbani elkerülhetetlen szükségét; említem a hasznot, a szép jövendőt, ineliyet szűlend, ha egész kiterjedésében műveltetik, ha közönségessé } ha népszerűvé lessz. De hogy még ezen idő távol van, s hogy még számos évek fognak eltelni, mig az egész valójában létre jöhet, szomorúan kell megvallani; mert hol még nyelv sincs, olt magáról a tudományról s népszerűsítéséről álmodni sem lehet. E tekintetben nem méltányolhatjuk eléggé egyetefemünk érdemteljes tanítója Bugát Pál úrnak a múlt évi Orvosi Tár 14-dik számában, hazánk természet s nyelv-tudósaihoz intézett felszólítását, — mellyben őket vegytani nyelv alkotására —, miben ő már boldogult Schusterünkkel is együtt fáradozott,— barátságosan felhívja. Vajha ne hangzanék el a pusztában szava, hanem lelkes viszhangra találván, minél elébb teljesülhetne tö-