Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)
23. szám
( 364 ) kifejlett bajra alkalmat, mert egyik esetben ugy mint másikban csak lobellenes gyógymód segíthet, mellynek azonban erejét a kórjelenségek erőszakossága és a beteg egyedi tulajdonai határozandják meg, s azt előre pontosan kimérni nem áll tehetségünkben. Ha a lobos baj most említett második szaka meg nem előztetik, ugy a betegség a fölebb érintett kettős irányban előre halad, s ha csakugyan nem sikerül annak határt ejthetni, ugy a gyuladás harmadik időszaka álland be , mikor is a gőg — és gőgsiplob fene, — a hártyás torokgyík ellenben képzékeny átizzadás (exsudatio plastica) által válhatik halálossá. A gőg — és gőgsipgyuladás harmadik szakának legyőzésére többszörös véreresztések nadályok által, hol a bővebbutóvérzéstől gyakran fölötte sok függ, és az édes higacsnak folytonos használata kivántatik, melly gyógymódra ha mégsem engedne a baj, ugy csak a nyakra, sőt a estnek egyéb tájaira idézett higanyos írral való bedörgölés mentheti meg a beteg veszélyben forgó életet. Hol hártyás torokgyíkban a képzékeny átizzadás már megtörtént, mire a folytonos lélekzési akadályból, sípoló sót heregő lélekzési öl, az orrlikak tágulásából, végtagi hidegségből és sáppadt ábrázatból ösmerhetünk, akkor mondom fő figyelni nket az átizzadott anyag feloszlatására kell fordítanunk, bogy annak minéielőbbi eltávolítását eszközölhessük. Előbbi szándékunkat édes higaccsal, és nyálfolyásig folytatott higanyos bedörgölésekkel az utóbbit pedig tellyes adagű hánytatóval érendjük el; melly czélra legalkalmasabb a kénsavas rézeg (cuprum sulfuiicuiii) 2 — 4 szemer egy adagra, hogy az émelygés és hányás némi erőlködéssel menjen véghöz, minek segedelmével a beteges anyag annál könnyebben sőt biztosabban is iirittetik ki. A szalamia és hánytató borkő szinte bírnak hasonló erővej, s hurutokban megbecsülhetetlen gyógyszerek, hanem las-