Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

22. szám

( 310 ) ezen jeleket, mellyek bennünket korán figyelmeztetnek, szemügyre som vesszük, akkor lassankint kifejlődik n betegség, az ezt bélyegző minden kórjelekkel egyetemben, és, midőn a kifejlődés tetőpontját elérte, kivetkőzteti a gyermeket valójából, és a legnemesbb emberi alakot ocsmány idomtalan vázzá törpíti. — Az ábrázat tudniillik, sárga, fakó színű száraz bőrrel borítva, számtalan ránczokkal össze vissza barázdáltatik, mint egy megélemedett aggastyáné; a halántékok vagy vakszemek besüppednek; a fülek és orr olly vékonyakká s merevenyekké válnak, minő a pergamen ; a száj olly utálatos idomot ölt magára, mintha valami szétrepedt hasadék volna ; az izom nélküli végtagokat csak tágan födi a bőr, mollyben legkisebb élet sincsen: ellenben a has elannyira kiterjeszkedik, mint valami tömlő, és jóval messzebbre kihat az oldal csontoknál; o mellett meg van feszülve, s gyakran hangot ad; a has izmai csaknem egészen elemésztődve levén, a léggel megtelt bélcsatornát mozgásba is lehet hozni, ügy szinte a megkeményedett, a gyakran idült lobos nyirkmirigyeket tapintásra érezni. Végre még fekélyedések is szövetkeznek e bajhoz; kimondhatlan szomj; szárnlálhatlan sebességű érverés; éjjeli sorvasztó izzadások, mikor aztán gyakori véres anyagi! székelés vet véget a nyomorú életnek. — Nincs betegség, mellyben a kóroktani (aetiologiai) viszonyok olly nagy fontosságúak volnának, mint épen ezen betegségben ; minthogy ennek származását, tisztán és világosan , az első kórszülő okok befolyásából magyarázhatjuk ; és épen ügy a testből elkallódott anyagok viszszatermődését csak ugy eszközölhetjük, ha azon okokat először elhárítjuk. — A kóroktannak azon elhanyagolt állapotjához képest, mellyben darab idő óta sa legújabb korban pang, — teljességgel nem volna helyen kívüli, ha a kisdedek sorvadályának szülő okai szigorúbban •zemle alá vétetnének s kipuhatoltatnának. — En itt je-