Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

1-7. szám

( 26 ) hogy ezeket má$ üdvös czélra fordítani mármár idő volna : azért néhány ügybarátot tanácskozásul megszólítván, abban állapodtunk meg, hogy az adakozások fölöslegén egy szinte boldogult Schuster nevének szentelendő magyar vegytani dijkérdés alapitassék, a méltán első magyar vegytudósnak nevezendő férfi nevének örökítésére ; és csakugyan annyira nőtt tőkénk, hogy már e czélra ezer pengő forintunk volna együtt.— Hol is reményeink véghatárt érve többé többriil nem gondolkoztunk. — Idő jártával azonban oda fejlődtek ki ügyeink , hogy az imint emiitett pénzösszegen kívül még nyolcz száz pengő forint gyűlne össze az adakozásokbul; mellyel ismét mit volnánk teendők , néhány ügybarátot tanácsadásul újra összehittam, kik is egy szóval abban egyeztek meg , hogy alig lenne iidvösebb e pénzösszeget másra fordítani, mint annak évenkénti kamatait ugyancsak a boldogult köztünki emlékének megörökítésére egy Sehnst er féle árvának nevezendő orvos, sebor* vos , vagy gyógyszerész árvagyermeknek évenként óltaladni. így történt tehát nagytekintetű Gyülekezet, hogy az eredeti szándékban volt egyszerű márványemlékbül hármas emlék lett, mellyeknek elsőbbike mintegy helyébiil nem-mozduló központ, az évszázadok hosszű során keresztül szeretett hazánk különféle részeiben a más kettő által szünet nélkül életben tartatik, melly két utolsó tehát mint központbul kieredő sugarak belőlünk lelki erőket fejtvén ki, bennünket szüntelen a boldogultra emlékeztetnek. Ha talán a jövendőség kérdeni találná, mi nagyszerűt tett Schuster, hogy őtet magunk közt hármas emlékkel örökítjük? előre nekie azt feleljük, hogy Schutter azon átmenetek kor hajnalában élt, midőn még magyarnak lenni magyarhonban , nem annyira dicsőség, mint inkább , ha nem gyalázat is , legalább szánakozás • lenézés és elmellőzés levén sorsa, ő üldöztetve — még