Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

20. szám

( 319 ) ral. — De a sötétszin minősége, a gyakori vérzés s. t. b, megkülönbözteti a két kóralakot. Sok hasonlatosság van a bőr színére, s a kór származására nézve az ázsiai cholera meg huskékkór közt, de azért senki sem igtathatja e két betegséget egy sorba. Ha a külső jeleket, és az ezekkel párosult, mélyen gyökeredző beteges bántalmait vesszük az altestnek, közelebbi viszonyban látszik a siillyel állani, mit már onnét is gyaníthatni, mivel az előbbinek kitörésével ugyanazon helyeken, sülyt sokkal ritkábban tapasztalhatni. Egyébiránt elég ismertetőjel van, miknél fogva ezen kórt egy rendbe sorozzuk a süllyel, de ugyanazon fajhoz koránsem számíthatjuk. Minthogy ezen kór, — habár ritka esetben is, — és csupán kifejlődése közben , majdnem rendes nyomatát árulta el a félbehagyó bántalinaknak; abbeli gyanitásokat fejezték ki némellyek, vallyon nem kékkóros félbehagyó láz-e (febris intermittens cyanoica) ? ; de mivel legfontosabb esetekben, a bántalmak a betegség egész lefolyása alatt jelenvoltak, csupán lázas mozgalmaknak lehet nevezni (exacerbatio febrilis) ; — és továbbá a lázas mozgalmak sem voltak legtöbb esetben rendes nyomatúak; ezeken kivül még, más kevesbbé fontos jelei a félbehagyó láznak, minők: a fázás eleinte, izzadság vége felé a rohamnak, a lépnek megdagadása s. t. b. nem mutatkoztak e betegségnél. És utoljára kinahéj, készítményeivel együtt, — a lázas mozgalmak kimaradására legkisebb befolyással sem volt; — ezek igy lévén, teljeséggel nem osztozhatom ama véleményben Egyébiránt ha léteznék kékkóros félbehagyóláz, betegség, cpen nem ered a szívnek valami bántalmából, s talán a IVerlhof foltos betegségével ugyanegy változáson alapúi. *) Interim dum paroxysmos dicimus , non tantum symptomatum febrilium, sed cuiusvis morbosac aflectionis accessíonem pcriodicam intelligimus (P. Frank. Epitome. Tom. ]. de febri tntermittentc).