Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

15. szám

( 236 ) szen kimaradt, s ennek már öt hete, mégis még semmi nyoma a betegségnek,— Dr. G. ugyanezen szerrel, még más három nehéznyavalyás, és két Vidtánczban szenvedő, beteget is meggyógyított, mellyek ellen — mint gondolhatni — szinte sok más orvosságok hasztalanul alkalmaztattak. — Ezek különböző korú fiatal némberek voltak, de mindannyian heves indulatos természetűek, kik közöl még egy 10. évű leányka is igen haragos természetű volt. IIoI azonban ezen gyógyszer segített: ott a betegséget anyagtalan idegszenvedelmen alapulni gondolhatjuk. A szer mindenkor poralakban rendeltetett egy tarecsnyi fehér czukorral árpafőzetben elhabarva vétetett be. —* (Bibliothek vor Laeger Nr. 1. og 2. f, 1839). A lippi tartományban hagy mázjárvány. A lippi tartományban (Im Eippischen) több helyeken igen öldöklő hagymázjárvány (Typhus-epidemie) UT ralkodik főkép Bömberg- ésVIothóban. Az első helyen ez év februárjátul fogva észrevehető ingadozást követ a betegség, mellynek épen most terhes nehezhülését tapasztalhatni, ugy hogy két ezer lakos közül naponként 5. halolt fekszik a deszkán ; és már több mint sa.áz meghalt köziilök. A betegség behurczolva lenni mondatik, hol igen termékeny földbe esett a kórmag. Annyi igaz, hogy legelőször egy idegen zsidó betegedett meg, s néhány nap múlva meg is halt, erre gazdája, ennek neje, és leánya betegedtek és haltak meg, valamint azon asztalos Is, ki koporsóra mértéket vett a halottakon; de kik a hollak bútorait, megvásárlották is, megbetegedtek, úgy hogy a tovább harapódzó betegség nyomán nyomról nyomra lehetett menni. (Correspondenz.) — Ebből az a tanúság, hogy hagymázjárványok alkalmával a kór menésére vigyázzunk, s ha lehet neki mingyárt elején gátot vessünk.