Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

14. szám

( 219 ) hol éjjel hol nappal csendes vagy élénk ábrándozás mutatkozék; — a hallás némelly órákban jó, máskor nehéz volt a szemfény szűk, a szivárványhártya izgékony;— a nyelv forró de nem száraz;— hozzá látogaláskép jött ösmeröseire reáismer, némellykor pedig akkor is, midőn józannak tetszék, azokra idegenül bámult;— a híg szék öntudat nélkül iirüle, hol két napig is elelmarada; a vízellet csekély mennyiségű sárga, s tiszta volt; — teste némelly órákban, különösen akkor, midőn félig nyitott pillákkal eszmétlenül feküvék, szétterpesztett lábai felé roskada, kezei hol reszkedének, hol épen nem; — néha a testet veríték borítá, midőn egyszersmind a koponya köztakarói szárazok voltak, és megforditva; — alteste puha és fájdalom nélküli.— E már egy hétig tartó jelenségek zavarában sokáig kétkedék, hol létezik a kórok, s mihez kelljen nyúlnom s meg valék győződve, hogy töbhek véleménye többnemü, sőt ellenkező is lett volna; végre enyhébb lobellenes gyógymódra határozóm magamat: 12 nadályokat a fülek megé , a végtagokra kőrösbogártapaszt, belsőleg salétromot mandolafejetben rendelék, a főre pedig hideg vízzel boroga'ásokat rakatok. — A tapaszok működése alatt a beteg őrjönge , ápolói tehát azokat azonnal leoldák. Másnap, midőn a beteget tegnapi állapotában látnám , a tapaszok helyén vörös foltok látattak. A hideg vízben áztatott ruhákat a beteg hol haragosan let épé fejéről, hol órákig is alkalmazásukat tűré. A gyógyfervet megváltoztatni okom nem lévén, e kétes állapotban most is mellette maradék azon módosítással, hogy, midőn ma az altest pöftedezne, s a beteg emberei állitnák , hogy két napi székrekedése után jelenleg igen bűzös szelek takarodnának ki belőle, lobellenes oldozó keveréket rendelék.— Következett bárom bő székelés, de az állapot az előbbi marada. Midőn azonban nz orvoslás 5-dilc napján az említett tapaszokat ismét előbbi helyökre feltevém, működésök után csendesebb állapot következek, melly javulás azonban csak 24